Más férfihoz térek haza az ágyadból…
Tudom, hogy szeretsz. Ez a napnál világosabb számomra, hiszen látom, hogy szenvedsz, amiért elhagytalak.
Annak ellenére, hogy szakítottunk, figyelek rád – a Facebookos kedveléseid, megosztásaid mind arról árulkodnak, hogy a kapcsolatunkat gyászolod… Tudom jól, annak örülnél a legjobban, ha te és én még mindig egyek lennénk.
Hidd el, én is szeretlek, és már most rettegek a gondolattól, hogy soha többé nem lehetek a karjaidban. Nem érezhetem, ahogy magadhoz szorítasz… Fáj látni, hogy nem találsz magadra, hogy a továbblépés helyett csak egy helyben toporogsz. Ha ez megnyugtat, én sem vagyok jól. Nekem is viharokkal telt meg az érzelmi életem azóta, hogy szétmentünk.
Ennek ellenére muszáj volt szakítanom veled. Muszáj volt olyan párt keresnem, aki fedezi az anyagi kiadásaimat. Így talán a jövőben egyszer önállósíthatom magam, és egyedül is megállok majd a lábamon. Melletted csak vegetáltam. Élveztem és imádtam minden percet, amit együtt voltunk, de nem vagy anyagilag képes arra, hogy rólam is gondoskodj.
Nem nevezhetsz önzőnek! Gondold csak végig, neked ugyanúgy a saját életed az első, mint nekem. Ez így van, ne is mondj ellent! Hiszen nem költöztünk össze, hogy kevesebb legyen a rezsink – nem hoztad meg azt az áldozatot, hogy a jövedelmedet is megosszuk. Ezért lett vége a történetünknek.
Ettől függetlenül nem muszáj, hogy örökre becsukjuk a rólunk íródott könyvet. Csak titkossá kell tennünk… Elfogadom, hogy lemondások árán nem akarsz velem lenni. De talán úgy akarsz, hogy az anyagi biztonságot közben mástól kapom meg. Így nekem is jutna abból, amire vágyom – ez pedig a szeretet.
Szükségem van a szeretetedre, még akkor is, ha közben más férfival vagyok.
A világ úgy tudja, örökre szakítottunk, de nem kell, hogy valóban így legyen. Folytassuk titokban, bújjunk el a problémák elől, felejtsük el a valódi életet, és örüljünk egymásnak, amíg csak lehet! Ha jól meggondolom, pont azt tennénk, mint korábban: akkor is csak a szerelem, a szenvedély kötött össze bennünket. Most pedig levettem a közös jövő terhét a válladról.
Leszel a szeretőm, leszel az én hétpecsétes titkom? Szeretsz, tisztelsz, becsülsz akkor is, ha máshová térek haza az ölelésünk után? Ha igen, előttünk a jövő. Apám egyszer azt mondta, csak olyan emberhez menjek feleségül, akinek mindene megvan. Te szeretetet adtál, de más nem telik tőled. És én nem tudok szeretet nélkül élni. Téged is akarlak, az új életemre is vágyom. Arra kérek, szeress továbbra is, de csak titokban. Legyél a szeretőm!
Janka történetét Molnár Csanád jegyezte le.
Nyitókép: