Más nőket öleltem, de rád gondoltam közben…
Örülök, hogy itt vagy. Boldogság van a szívemben, hogy újra láthatlak, hogy megint a karjaim közé zárhatlak és érezhetem az ajkaid forró érintését a számon. Hogy mit csináltam abban az 5 évben, amíg nem voltál itt?
Eleinte csak sírtam, máshoz nem volt erőm – sajnáltam, hogy elveszítettelek. Gyászoltam azokat az álmokat, amiket veled szerettem volna megvalósítani, de úgy tűnt, mind semmivé foszlottak abban a pillanatban, amikor bejelentetted, hogy köztünk mindennek vége. Aztán erőt vettem magamon, nem akartam belerokkanni, le kellett tennem a súlyos terhet, amit a szakításunk rakott rám.
Vissza kellett találnom a régi utamra, fel kellett kutatnom a régi énem, azt az embert, aki előtted voltam. Ez csak nagy nehézségek, rettentő, embert próbáló erőfeszítések árán sikerült. Hiszen onnantól kezdve, hogy belép valaki az ember az életébe, így vagy úgy, de örökre benne is marad. Nem volt ez másképp nálam sem, az életem része lettél.
Fájt, hogy kimondtad a végszót, beleszakadt a szívem a döntésedbe, de nem tehettem mást, el kellett fogadnom az új helyzetet, és magammal kellett foglalkoznom, ha nem akartam a kapcsolatunkkal együtt én is meghalni. Felálltam a sárból, elindultam a saját utamon, felépítettem újra a váramat, ami a béke és a nyugalom szigetének készült. Ott biztonságban voltam, éltem a kis életem.
Amikor újra egésznek éreztem magam, újra barátnő után néztem: több kapcsolatom is volt, de egyik a másik után ért véget. Mert nem tudtam senki mást szeretni, a szívem örökre a tiéd maradt… Minden egyes nőben téged kerestelek, téged akartalak érezni, téged akartalak látni. Igaz, hogy elhagytál, de mégis téged szeretlek a mai napig, és ez soha az életben nem fog megváltozni.
FORRÁS: PEXELS
Szerelemből nem voltam utánad senkivel, minden nőhöz csak a vágy hajtott, és ha az teljesült, akkor már menni készültem. Csak ott maradtam huzamosabb ideig, ahol nem kellett szeretni és nem kellett elfogadni senki szerelmét. Nekem már mindenki szeretete terhes, egyvalakiét kivéve – a tiédet tárt karokkal fogadtam volna bármikor.
Minden korábbi leveled miszlikbe téptem, minden közös és rólad készült képet megsemmisítettem. Így kellett tennem, hogy ne akarjam nap mint nap nézni és olvasni őket. Ám ha nem is voltál jelen az életemben, mégis mindenhol, mindenkor ott voltál, ahol én. Mindenhova magammal vittelek. De már nem szenvedtem, örültem, hogy az életem része lettél és megismertetted velem a legigazibb, legtisztább szerelem érzését.
Nem, nem az volt jó, hogy te szerettél – az volt a megtestesült boldogság, hogy én megszerettelek. Mindenben, ami szép, téged láttalak. Te jutottál eszembe a virágzó réteken, rajtad járt az eszem, ha egy madárkát hallottam énekelni.
De még akkor is te jelentél meg a lelki szemeim előtt, ha másik nővel bújtam ágyba…
Jól tudtam, már rég megbántad az akkori döntésed, hiszen minden tekintetben én voltam neked a férfi, és csak te is megtanultál élni nélkülem. Ezek tudatában bíztam abban, hogy majd egyszer, valamikor újra itt leszel.
Éreztem, hogy a mi történetünk ott és akkor még nem ért véget. Megtanultam nélküled is élni, de azért vártalak. És most megtörtént, hazajöttél. Tudom, hogy már nem is fogsz elmenni: egymás mellett döntöttünk, és ez már életünk végéig szól.
Nyitókép: Pexels
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
