Másokat hibáztatsz a szerelmi életed kudarcaiért?
Az utóbbi időben kicsit kiégtem a szokásos párkapcsolati merengésekben, úgyhogy gondoltam, összefoglalom egy-egy bekezdésben a leggyakrabban előforduló problémákat az időhiányban szenvedőknek…
Jaj, miért hagytál el? Te voltál életem szerelme!
Hát barátom, a szerelem olyan, mint az érettségi: bajban vagy, ha nincs, de ha csak az van – és semmilyen szakirányú végzettség vagy felsőoktatási papír nem társul hozzá -, akkor is reszeltek neked. A szerelem szép dolog, de kellő kompatibilitás nélkül nincs túl nagy jövő a kapcsolat előtt. Úgyhogy válaszolok: azért hagyott el, mert nem voltatok (eléggé) kompatibilisek. De a lila ködön keresztül ezt nem vettétek észre.
Visszavárlak, még mindig rád gondolok!
Éveket, sőt, évtizedeket lehet lehúzni úgy, hogy megállás nélkül ácsingózol, áhítozol és könnyezel az elérhetetlen szerelem után, miközben elengeded az igazi lehetőséget a boldogságra. Vagy azért, mert elment, vagy azért, mert soha nem is volt a tiéd, a lényeg szempontjából mindegy – nincs ott veled. Ezt a fajta szenvelgést az Elfújta a szél gyönyörűen megmutatja, Scarlettnek is mindig az kellett, aki (már) nem volt az övé… De vajon érdemes úgy élni az életedet, mintha az egy hollywoodi romantikus film volna?
Nem is engem szerettél, hanem a rólam álmodott képedet!
Na igen, ez gyakori probléma. Az ok egyszerű: kimaradt tinikorában a poszter szerelem, és most pótolja a pszichoszexuális fejlődésnek ezt a fontos állomását. Vagy pedig nem maradt ki, hanem még most is tart, csak Mark Owen/Pamela Anderson helyett most rád vetítette ki kamaszlányos/kamaszfiús rajongását.
Szingli vagyok, miért nem vesz észre soha senki?
Ha a kérdést csak azért teszed fel, hogy mi is dohogjunk egy sort azon, hogy egy magadfajta csodálatos nő/remek férfi miért nem talál mind a tíz ujjára társjelöltet, akkor ne is olvass tovább! Ha viszont az érdeklődésed valódi, hadd világítsak rá: alighanem van egy mércéd, ami miatt nem engedsz be mindenkit vagy akárkit az életedbe, ágyadba, szívedbe. Te is sokaknak tetszel, de nehezen nyitsz, esetleg érzelmileg elérhetetlen vagy, netán túl görcsösen akarod az új kapcsolatot. Ne kívül keresd a választ, hanem befelé figyelj!
Ki fizet a randin?
Az igazi kérdés sosem az ilyen formalitásokban rejlik, bár persze nem árt, ha egy pár mindkét tagja egy hullámhosszon van az adott témában. A kérdés ennél sokkal mélyebb, és a címben foglaltak legfeljebb tünetként jelennek meg: annak tüneteként, hogy vajon megvan-e az egyenlőség a kapcsolaton belül. Jobb, ha nem nullázod le érzelmileg, anyagilag és energetikailag a másikat. Hidd el, ha arra törekszel, hogy mindig csak egy icipicivel többet tegyél a kapcsolatba, mint ő, akkor teljesen mellékessé válik, kinél volt épp pénztárca.
FORRÁS: UNSPLASH
Adj értelmet az életemnek!
Rossz hírem van, egyetlen kapcsolat se fog. Az a te dolgod…
Félrelépek, mert otthon nem kapok meg mindent…
Ez most dicsekvés vagy panasz volt? Ha az előbbi, akkor gratulálunk, ha az utóbbi, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért vagy még mégis benne! Ja, mert ez a könnyebb út, persze. Akkor meg?
Az exem/anyám/főnököm miatt vagyok olyan, amilyen!
A felelősség hárítása igen gyakori probléma meglett harmincas, negyvenes emberek esetében is. A szülő sebek nagyon komoly traumák lehetnek, de szerencsére lehet és kell dolgozni rajtuk. Érdemes profi segítséget kérni, hogy végre a saját életedet élhesd. A párkapcsolati és munkahelyi sebek meg sok esetben olyan játszmák, amikben nekünk is van nyereségünk. Ezek sokszor csak akkor látszanak, ha megerősödünk annyira, hogy nem hagyjuk többé, hogy bántsanak. Onnantól nincs “miatta”: mert amikor másra mutatsz, négy ujjad mindig saját magad felé irányul.
Nyitókép: unspalsh
