Meddig kínzod magad azzal, hogy mit „kellene” tenned?

Le kell fogynom. Kevesebbet kéne dolgoznod, viszont többet sportolnod. Mentes vizet kellene innod, és végre el kéne kezdened a gluténmentes étkezést. Bár jobb lenne, ha vegán lennék. Inkább apukákkal kéne randiznod. Többet kéne mosolyognom.

Hibridet kellene vezetned, nem elektromosat. Bringáznod kéne. Kéne, kell, kellene. Kimerültél? Érthető. A kéne, kell, kellene szavak használata lassan ható méreg mindennapjainkban. Fel sem tűnik nekünk, hányszor használjuk magunkra és környezetünkre vetítve, miközben a kijelentést ritkán követi cselekvés. A kell lista olyan hosszú, hogy önmagában kipipálhatunk vele egy stresszfaktort.

Minek nekünk munkahelyi vagy párkapcsolati probléma, ha van egy kell listánk? Hogy miért vegyük ki a szótárunkból? Mert kritikus. Minden területen testi-lelki stresszt okoz, azt sugallja, hogy valamit nem eléggé csinálsz vagy nem eléggé jól. Mintha létezne egyféle mód arra, hogyan kell élned az életedet, milyennek kell lenned.

Ám ahogy te sem mondhatod meg másnak, hogyan éljen, a te életed felett is te döntesz. Nincs egy korrekt út. A kellene szócska megfoszt a hatalomtól és cseppet sem motiváló. Azt érzékelteti veled, hogy másképp kell enned, futnod, érezned, mert ezt várják tőled mások. Nem a belső ösztönzés hat rád, hanem a külvilág elvárása nyom agyon. Csoda, ha inkább a fejedre húzod a takarót?

Miközben még egyszer elmormogod magadnak: holnaptól el kell kezdened a fogyókúrát. A három k betűs szócska azonban nem valós állapotokat tükröz. Gyakran a dolog, amit szerintünk kellene, nem ahhoz igazodik, amit mi akarunk, hanem egy elképzelt ideához, amit a társadalom belénk plántál. Egy idea a tökéletes emberről, aki bár nem létezik, ott mosolyog a címlapokon, a reklámban, a közösségi médiában.

Hozzájuk kéne igazodni, hiszen ők mindig patent módon viselkednek, sminkelnek, nevetnek, növesztenek szakállt vagy bicepszet. Ők azok, akik elég jók, elég sikeresek, elég szexisek. Agyunknak nincs is másra szüksége, mint memorizálni a képet, hogy mit is kéne elérnünk. Így aztán valahányszor éppen rosszul érezzük magunkat, felüti gonosz kis fejét a kellene. Tedd fel azonban magadnak a kérdést: te egyetértesz ezekkel az ideákkal? Csak azok elég jók, aki így néznek ki, úgy viselkednek?

Csak ők érdemlik meg a szeretetet? A kellene spirál villámgyorsan öngyűlöletbe csap át – ahelyett, hogy előre tekintenénk, fürdőzünk az önkritikában. Saját mardosó savunkban. A stressz miatt lezár agyunk problémamegoldó területe, és folytatjuk a lamentálást: le kéne szokni a cigiről, vissza kéne menni futni. De nyilvánvalóan nem megyünk.

Az önszabotálás helyett kérdezd meg magadtól: tényleg ezeket akarod? Emlékeztesd magad arra, hogy miért akarsz valamit megcsinálni, valamilyen lenni. Azért akarsz többet sportolni, mert jól érzed magad utána. Mert nem egy Insta-fotót követsz, hanem a tavalyi farmerodba szeretnél visszafogyni. Vagy mert készülsz a maratonra. Mert te akarod, a te döntésed, a te célod.

Ha viszont csak tespedsz a kanapén, ne mondogasd, hogy kellene, fogadd el, hogy nem csinálod! Használd inkább a lehetne, akarom szavakat, amelyek szabadságot, lehetőséget adnak, leveszik rólad a nyomást. Idővel rájössz, hogy a kellene szóval kevesen érnek el célt, mert már az út elején aláásod magadat. Hiszen a nem vagy elég jó az alaphelyzeted. A te célodhoz azonban csak te találhatod meg a jó utat.

Kapcsolatainkat is tönkreteszi a kellene. Nem kéne annyit telefonálnod, játszanod, túlérzékenynek lenned, ilyen gyorsan vezetned. Ismerős szavak, ugye? Roppant csábító a másikat kritizálni, ha a viselkedése nem illeszkedik az elvárásainkba. De vajon mi az, ami számunkra ennyire zavaró a másikban? A kell bumeráng pofon vág, a válasz ugyanis nem a másikról, hanem rólunk szól.

Ideje belátni, hogy önzők és követelőzők vagyunk. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a személyiségünk súlyosan eltér a hozzánk közel állóktól, akkor tudattalanul fenyegetve érezzük magunkat. Mintha az ő személyiségük valahogy a miénket tagadná. Ezért, hogy érvényesítsük magunkat, hibát találunk a másikban. Az pedig, jól tudjuk, könnyen megy.

Lényegében minden kapcsolati probléma visszavezethető a két fél közti különbségekre. A keletkező feszültség persze természetes, hiszen nem vagyunk egymás klónjai. Különösen szerencsések a nagy önelfogadók, akik képesek a másik különbségeit is kezelni, és nem harapják át egymás torkát, ha az egyik fordítva teszi be a wc gurigát a tartóba.

Ezért nem jó, ha közlöd: fordítva kellett volna betenned. Mert az azt jelenti: az a jó, ahogy én teszem, tehát én jobb vagyok. Ez végtelenül gyerekesnek tűnik, de gondolkodj el egy pillanatra: hányszor történik meg veled hasonló eset minden nap?

Szakértők szerint az egészséges kapcsolat nem kompetitív, hanem kooperatív.

Ez ugyanúgy igaz párkapcsolatra, mint az önmagunkkal való viszonyra. Ne akard, hogy a másik minden igényedet helyezze a sajátjai elé, de magadtól se várj el olyat, ami külső elvárás eredménye lenne! A követelés helyett kérj másoktól és a tükörképedtől is! A kell listádat pedig végre el kellene raknod.

Nyitókép: Unsplash