Még férfiként is megalázó nézni, hogy nők versengenek a Nagy Ő kegyeiért
Elindult egy újabb társkereső reality(?) műsor, ahol most a nagyszerű Árpa Attila kegyeiért versenghetnek a hölgyek. Csak én érzem ki ebből a mondatból, hogy mennyire elcseszett ez az egész koncepció?
Árpa saját bevallása szerint – és egy pszichológus szakvéleménye által alátámasztottan is – nárcisztikus szociopata. Ez nem az én véleményem, ezek elvileg nyilvános tények. Mondjuk, azt azért nem hiszem, hogy bárkinek túlságosan nehezére esne elfogadni ezt a megállapítást.
Már ez egy kicsit elgondolkodtat.
Tudom, hogy kicsike ország a miénk, és így sokkal nehezebb találni egy olyan férfi celebet, aki egyedülálló és hajlandó cirkuszt csinálni a magánéletéből. Plusz még tud is viselni egy öltönyt, és nem úgy néz ki rajta, mint tehénen a gatya. Persze házasodni vágyó gazdákból talán sokkal könnyebb felmarkolni mezőgazdaságban erős hazánkban. De ugye az egy más célközönségnek van.
Ez itt kérem szépen egy prémium „vetélkedő”, nem holmi tanyasi malackergetés! Ide komoly megjelenés kell, meg intellektus. Vagyis legalább az egyik, ami Attilának nyilvánvalóan megvan. Ha én lennék egy ilyen műsor szerkesztője – ami szerencsére nem vagyok-, akkor azért lehet, hogy egy kicsit tovább gondolkodtam volna, hogy milyen álompasit válasszunk erre a megtisztelő szerepre.
Esetleg olyat, ami jobban idomul a 2022-es társadalmi normákhoz és nincs nárcisztikus szociopata utóíze? Persze lehet, én vagyok túl PC, simán el tudom fogadni, hogy valakinek Árpa úr a Nagy Ő. Ezen a ponton tovább is lépnék.
Viszont én még férfiként is hihetetlenül megalázónak érezném, ha egy nő kegyeiért kellene versengenem egy csomó másik pasival. Nyilván, aki már valamennyire tájékozott és tisztában van vele, hogy anno Eszmeralda sem vakult meg, az azt is tudja, hogy ezek a műsorok valójában nem a nagy szerelem kutatásáról szólnak. Sokkal inkább a nagy nézettség hajszolásáról. Ha valakinek ez újdonság, és most tudta meg, hogy „nincs Mikulás”, akkor igazán sajnálom, de ez a valóság.
A lányok sem azért mennek be a műsorba, hogy Attilla elrabolhassa a szívüket, hanem mert ez azért egy fokkal elviselhetőbb előrejutási forma, mint anno a szereposztó díványok voltak. Ha valaki elég ügyes és bent marad a műsor végéig, akkor utána csinálnak vele interjúkat, felkérik másik szereplésre, esetleg megcsíphet valahol egy műsorvezetői állást.
Ez kérem szépen komoly karrierterv.
Amihez pedig nem kell mást csinálni, csak „szerelmesen” pillát rebegtetni az aktuális Nagy Őre. Persze meghagyom a lehetőségét annak is, hogy valaki eddig csak plátói szerelmet táplált Attila iránt, és most végre van lehetősége a közelébe férkőzni és beteljesíteni ezt a vágyat.
Biztos én vagyok maradi, de az egész koncepcióra csak azt tudom mondani, hogy megalázó. Tudom, egyenlőség van persze, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy egyformák is vagyunk. Én még hiszek benne, hogy megvan annak a bája, ha egy férfi akar megszerezni egy nőt.
Az, hogy nők produkálják magukat, versengenek egymással azért, hogy végül majd egy férfi őket válassza, még játék szinten is lealacsonyító. Természetesen el tudom fogadni, ha valaki nem érzi annak, ahogy azt is, hogy a pornózás valakinek egy teljesen normális munkának számít. Mindenkinél máshol vannak a határok, más, ami neki belefér.
Ami engem ebben az egészben elszomorít, hogy egy kereskedelmi csatorna akkor indít egy ilyen műsornak új évadot, ha erre van igény. Ha van elég néző, ha van elég bevétel. Tehát erre szükség van, mint egy falat kenyérre, mint egy köbméter földgázra. Férfiak és nők(!) tízezrei, milliói nézik azt, ahogy nők hülyét (talán ez a legfinomabb jelző) csinálnak magukból egy Nagy Ő kedvéért. Azt hiszem, a feministák anno nem ebbe az irányba szerettek volna elindulni, de persze lehet, hogy tévedek. Mégis, valahogy egy kicsit én szégyellem magam…
Nyitókép: TV2
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂