Megható történetek a háborúból – mert az emberek igenis jók!
Az orosz-ukrán háború kapcsán tele minden a szörnyebbnél szörnyebb hírekkel, sokan már az egész civilizáció pusztulását vizionálják. Éppen ezért én most egy ukrán Facebook-csoport szívmelengető történeteit hoztam el nektek, hogy emlékezzünk, mennyi csodálatos ember él a nagyvilágban.
Ne fizessetek, nem ennek van most itt az ideje…
“Annak idején, 2016-ban Kijev külvárosában vettünk ki albérletet a férjemmel. Elég drágán, 14 ezer hrivnyáért (kb. 165 ezer forint). A tulajdonos egy orosz üzletember volt, aki több lakást is kiadott a környéken. Kéthetente végigjárta mindet, becsöngetett, és ellenőrizte a lakások állapotát. Ettől a totális kontrolltól teljesen kivoltunk, hát mit hisz az ilyen, két hét alatt majd lelakjuk a házat?
Terveztük is, hogy elköltözünk… aztán február 24-én délután becsöngetett, és annyit mondott: ‘Nem megyek be, nem akarok zavarni. Ne fizessetek most, amíg nem rendeződik a helyzet. Most nem ennek van itt az ideje.’ Azóta egyszer jelentkezett, azt kérdezte, szükségünk van-e valamire.” A csoportban többen jelezték, hogy velük is történt hasonló dolog, egyáltalán nem elszigetelt esetről van tehát szó.
Mindenben segített az ungvári taxis
„Még az elején elindultunk, hogy kijussunk Kijevből, ami egyáltalán nem volt egyszerű. Több mint egy nap volt az út Ungvárig. A cél a határ volt persze. A buszok tömve voltak, a lányom hulla fáradt volt, ezért taxit hívtunk. Kiszámoltuk, hogy kb. 500 hrinyva (nagyjából 6 ezer forint) lesz a tarifa, nem baj, rászánjuk. A sofőr egy magyar fickó, gyengén beszél ukránul.
FORRÁS: UNSPLASH
A határhoz érve, mikor kérdezzük, mivel tartozunk, azonnal int: nem fogad el pénzt. Mi persze mindenáron fizetni akarunk, nyújtjuk a pénzt… ő végül nem akar megsérteni minket, a felét elveszi, azt mondja, a benzinre. Aztán még segített behozni a bőröndöket az ellenőrzőpontig, váltott pár szót egy határőrrel, akit láthatóan ismert, és megvárta, hogy átjussunk – csak azután távozott” – osztotta meg történetét az anya meg a lánya, akik még nem tudják, meddig kell várniuk, míg hazatérhetnek.
Pálinka nem, de galuska jöhet
„Kijev utcái most tele vannak tankokkal. Pár napja az ablakomból láttam, ahogy az egyik tank megáll, a srácok kiugranak, tanácskoznak. Három-négy perc telik el, és azonnal ott terem egy csomó ember: volt, aki gombócot hozott, más egy kis savanyúságot, egy ősz, öreg, nagypapa korú fickó pedig egy üveg vodkát vagy házipálinkát – ilyen messziről nem láttam – próbált csendben becsempészni a parancsnok zsebébe.
A nagydarab egyenruhás határozottan nemet mondott, de a galuskát és az uborkát köszönettel elfogadták. Megható volt látni.” A történet megértéséhez tudni kell, hogy a háború kezdete óta alkoholtilalom van Kijevben, épp a szesz életösztönnel szemben álló tudatmódosító hatása miatt.
Jobb idők jönnek, addig kell kitartani
„A Kijev-Lviv vonat első osztályára még ugyan árulják a jegyeket, de az ülésrenddel a nagy tömegben már senki sem foglalkozik. Akinek jut hely, az szerencsés, a többiek meg egymás hegyén-hátán állva kapaszkodnak. Az előtérben egy kis termetű, pakisztáni vagy indiai nő áll, mindjárt szülni fog. Egy takarót szorongat a kezében. Azonnal nyolc-tíz fiatal felugrik, és hellyel kínálja a várandós asszonykát. Az alig tud ukránul, de köszöni a kedvességet, és mindenkit biztat, hogy hamarosan jobb idők jönnek majd, csak addig tartsunk ki mindannyian.”
Közben sajnos Lvivet is elérte a háború, reméljük, a vonat utasai biztonságban vannak. Az ukrán csoportokban a kommentelők túlnyomó többsége optimista: sokan külön posztokban tervezik, hogy mi lesz az első dolguk a háború után…
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
