Mi történik az afgán homoszexuálisokkal?

Egy ausztrál kutatás szerint az előző tálib rezsim 1996 és 2001 között több mint egy tucat férfit kövezett halálra homoszexualitásuk miatt, és ezek csak a nagy nyilvánosságot kapó esetek. 

Sokszor egyszerűen csak golyót kapnak a homlokukba azok, akik a saját nemükhöz vonzódnak. A nőknek még nehezebb mássággal élni, mint a férfiaknak, de a “gazdagok és szépek” mind a tálib uralom, mind pedig az afgán kormány alatt megúszták még a pedofíliát is. LMBTQ-körkép Afganisztánból.

A házasságon kívüli szexért halál jár! 

De a pedofil gazdagok mindent megúsznak. Sokan azt hiszik, 2001 után, amikor az afgán kormány a tálibok nélkül, de nyugati segítséggel működött, jobb volt a helyzet. Ez óriási tévedés, mivel az új kormány sem tett semmit az LMBTQ-jogok biztosításáért, a társadalom pedig eleve elutasítóan állt a kérdéshez, hiszen az afgánok életében mindig is fontos szerepet játszott a vallás.

A homoszexualitás tabu maradt a két tálib uralom között is, afgán törvények szerint azonban a házasságon kívüli szexért 5-15 év börtön is járhatott – így az érintettek soha nem voltak biztonságban, csak a korrupció mentette meg a módosabbakat a börtöntől. A tálibok sharia törvénye persze ennél is kegyetlenebb: akár halállal is lakolhat az, aki a házastársán kívül mást is kíván, legyen szó férfiról vagy nőről, közülük pedig a homoszexuálisoknak a legsúlyosabb büntetés járt mindig is.

A brutális tiltás ellenére a homoszexualitás bizonyos formái nem csupán léteznek Afganisztánban, de igen széles kört is érintenek. A “bacha bazi”, magyarul a “táncoló fiúk” intézménye egy több évszázados múltra visszatekintő szokás, amelynek keretében a gazdag, nagy hatalommal bíró férfiak kisfiúkat – igen gyakran árvákat vagy nincstelen családok gyermekeit – választanak maguknak a tánchoz… ami sok esetben szexuális abúzussá fajul.

FORRÁS: UNSPLASH

Bár az afgán törvények és a tálibok sharia törvénykezése a pedofíliát és a nemi erőszakot hivatalosan szigorúan bünteti, a valóságban azok a férfiak, akik megengedhetik maguknak a szórakozásnak ezt a formáját, soha nem bűnhődnek: egyszerűen bárkit le tudnak fizetni vagy meg tudnak félemlíteni céljaik érdekében.

A leszbikus nőknek rosszabb… 

Nemát Szadat az első olyan afgán férfi volt, aki nyíltan vállalta melegségét 2013-ban – akkor már menekültként, az Egyesült Államokból bejelentkezve. Szadat idővel az LMBTQ-jogok komoly aktivistája lett, nagy sikerű könyve, a Szőnyegszövő az afganisztáni melegek és leszbikusok világába enged betekintést.

A történet a 70-es, 80-as évek Kabuljában játszódik, és egy Kaniska nevű meleg férfi küzdelmeit mutatja be. A regényből kiderül az is, hogy a leszbikus nőknek sokkal nehezebb Afganisztánban, mint a meleg férfiaknak, hiszen mozgásuk és anyagi függetlenségük eleve korlátozott, és nem mondhatnak nemet férjüknek, ha az házaséletet kíván élni. Szadat a könyve kapcsán máig sok levelet kap leszbikus nőktől, akik napi szintű szexuális erőszakot kénytelenek átélni házasságukban.

Az író-aktivistát édesanyja és húga elfogadja melegként – és exmuszlimként -, de apja és bátyja megszakították vele a kapcsolatot. Úgy véli, annak, hogy ő egy liberálisabb, elfogadóbb családban nőhetett fel, Afganisztán első, meglehetősen progresszív nézeteket valló királyának, Amanullah Khánnak is fontos szerepe volt. Az 1920-as években hatalomra jutó Amanullah a nők oktatását és munkavállalását egyedülálló módon támogatta, így Szadat nagyanyja egy művelt, független, erős asszonnyá nőtte ki magát – ez a szellemi háttér pedig egész további vérvonaluk attitűdjét meghatározta.

A 20-as és 30-as években felnőtt egy generáció, akik széles látókörrel és elfogadóbb attitűddel látták a világot, és ez sokak életére máig hatással van a kormányzati és vallási tiltások, majd később a tálib terror ellenére is… Nos, Szadat szerint ez az a réteg, amely vagy elhagyta már az országot, vagy jelenleg halálos veszélyben van.

Bár az új tálib vezetők kommunikációja merőben eltér az 1996 és 2001 közötti rezsimétől – békét, biztonságot, minden etnikumot és nőket is magában foglaló kormányzatról és az emberi jogok figyelembe vételéről prédikálnak -, nem kérdés, hogy a sharia törvények továbbra is érvényben maradnak. Az LMBTQ-közösség tagjainak pedig – és velük együtt minden egyéb kisebbségnek – van mitől rettegniük…

Nyitókép: Unsplash