Mi az, ami ciki egy párkapcsolatban?
Minél régebb óta tart egy kapcsolat, annál inkább változnak az úgynevezett íratlan szabályok. Például az első alkalommal, amikor átmész a pasidhoz – akivel még csak párszor randiztál -, nyilván görcsösen figyelsz arra, hogy minden tökéletes legyen. Vagy legalább annak tűnjön.
Nem mindegy, hogy áll a hajad, elkenődött-e a sminked. Még a pizsamád összeállítása is fontos kérdés. Reggel korábban felkelsz, és kiosonsz fogat mosni, hogy mire felkel a lovag, ne várja olyan szájszag, amitől menten lefordul az ágyról. Őszintén, tedd a szívedre a kezed: te is csináltál ilyeneket, nem igaz?
Visszagondolva már vicces, de akkoriban ez tényleg élet-halál kérdése volt.
És mi a helyzet a természet furcsa vicceivel? A pingvin pukival és a váratlan ajtót repesztő böfivel? Az első szakaszban ez mindenképpen tabu. Nemcsak a lányok, de a fiúk is ügyelnek arra, nehogy elillanjon a rózsaszín köd egy nem várt mustárgáz támadástól. Édesen kuporogtok a kanapén vacsora után, és hamarosan megjelennek az izzadságcseppek halántéktájon, amik a kínok kínját reprezentálják.
Közben pedig, ha belelátnánk a másik fejébe, minden bizonnyal jót mulatnánk. Mert szenvedünk, görcsölünk, és megmozdulni se merünk, nehogy véletlenül kicsusszanjon akár egy hangyafarknyi hangocska is. Mert akkor menten pokolra jutunk.
Ha pedig már végképp nincs visszaút, jöhet a sunnyogás és mosdóba slisszanás. Ahol általában elfelejtkezünk arról, hogy nincs hangszigetelve. Így ha nem a lakás túlsó felében van, akkor bizony tökéletesen hallatszódik a robbanó bomba, vagy épp a gyomrot megkönnyítő böfi. Sőt, még a megkönnyebbülést jelző sóhaj is. Irulunk-pirulunk, ügyetlenkedünk, de előbb vagy utóbb megtörik a jég.
Szerintem akkor tudod eldönteni, miként alakul tovább a kapcsolat, amikor megtörténik az első baki. Hogy reagálod le? Ő hogy viselkedik? Poénra veszi, vagy eltorzult fejjel, undorodva húzódik arrébb? Ha nem csinálunk belőle ügyet, akkor sínen van minden. Aztán eltelik sok év, és már nem is emlékszünk arra a szorongó érzésre, amivel az elején küszködtünk.
Nincsenek aggályok, nincsenek gátlások, hiszen megosztjuk egymással az életünket. És bizony az élethez az is hozzátartozik, ha néha bűzös borzként viselkedünk a kanapén ücsörögve. Jó, nyilván nem direkt vesszük célba a párunkat, de nem fogunk kiszaladni és sutyiban büfizni egyet a pincében.
Azért valljuk be, hogy az nem lenne túl életszerű. A mi esetünkben az első ilyen alkalommal hatalmas röhögés tört ki. Legalábbis a párom részéről, mivel én voltam a “bűnös”. Nekem pedig csak vörösödött a fejem, és azt kívántam, bárcsak megnyílna alattam a föld.
Egy ártatlan csikizésnek indult a történet, ami tragédiába torkollott. Én azt sem tudtam, merre meneküljek, ő pedig két nevetőgörcs között közölte, hogy végre nem kell kifutkosnia a szobából. Többé nem beszéltünk erről, és onnantól kezdve a feszengés is elmúlt. Persze olyan párokat is ismerek, akik évek múltán is igyekeznek kerülni egymás előtt az ilyesmit. Én ezt is megértem – bár hosszú időn át elég nehéz lehet kivitelezni…
Nyitókép: Unsplash