Mi volt a legfájdalmasabb mondat, amivel megbántottak?

A minap láttam egy YouTube-videót, amiben a szereplők arról beszéltek, hogy mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaha mondtak nekik. Többen el is sírták magukat, miközben a történetüket mesélték – számomra ez is azt mutatja, hogy jobban meg kellene válogatni a szavainkat, mert örök életre szóló sebeket okozhatunk. (A videóban nyilatkozók valóban elég durva emlékeket elevenítettek fel).

Elgondolkodtam, hogy egyrészt nekem mi volt ez a mondat: ”Mit vergődsz már??? Neked úgysem lesz soha gyereked!” Másrészt pedig azon, hogy milyen okok állhatnak annak hátterében, amikor az emberek látszólag ok nélkül, vagy nyilvánvalóan okkal (meg)bántják egymást.

Szarul vagyok, úgyhogy téged csesztetlek!

Az emberek hajlamosak másokon levezetni a frusztrációjukat. Főleg azokon, akikkel sokat vannak együtt. Ilyenkor nagyon bántó dolgokat vágunk egymás fejéhez, amit persze utólag megbánunk, de a tüske attól még ott marad. Sokkal könnyebb úgy túllendülni rajta, ha a másik szemszögéből nézed az egészet: lehet, hogy csak fáradt. Ne támadj vissza, hanem bármennyire nehéz is, próbáld meg higgadtan kezelni a szituációt, és hidd el, sokkal jobb lesz! Mindkettőtöknek.

A félelem nagy úr!

”Csak az kiabál, aki fél.”

Pontosan. Aki fél, az kiabál, aki kiabál, az meg többnyire nem kedvességből teszi. Aki fél, az hajlamos mások érzelmeit figyelmen kívül hagyni, legyen az bármilyen jellegű félelem. Lehet, hogy csak attól tart, hogy túl közel kerülsz hozzá, és ezért taszít rajtad egyet. Vagy attól, hogy kevesebb nálad – és ezzel már el is érkeztünk a következő ponthoz…

Sárga színű, mi az?

Na ja, az irigység. Emiatt is állandóan mindenki beszólogat a másiknak. Mert csak azt látja, hogy ki milyen képeket posztolt az Instára, milyen csodás a családi élete, vett egy újabb szép ruhát stb. És ezért egyből támad: ”Biztosan ezt is a férje fizette!”, ”Tutira térdelt érte!” vagy ”Hallottam, hogy tök gyenge tanuló az a gyerek!” Teszi mindezt az helyett, hogy magába nézne és megvizsgálná, hogy neki miért szar az élete, és hogyan tudna javítani rajta. De nem, másokat cseszegetni  tényleg sokkal könnyebb, ez kétségtelen.

Tényleg ennyire sivár a saját életed?!

Na, és a trollok! Ők a kedvenceim. Ők általában csak unatkoznak, így mást sem csinálnak egész álló nap, csak olyan beszólásokat és kommenteket puffogtatnak, amikből süt, hogy valami nem kerek. Ezeknek az illetőknek többnyire nincs más szórakozásuk, mint másokon köszörülni a nyelvüket. Gondolj bele: ül a laptopjánál vagy a munkahelyén, és ráérő idejében csak arra vár, hogy mikor rúghat bele egyet valakibe. Mert egész egyszerűen nincs más elfoglaltsága, amiben kiélhetné magát.

Ugye egyetértesz, hogy az ő véleményükre aztán egyáltalán nem kell adni?

Az az édes bosszú…

“Ha nekem szar, ha én szenvedek, akkor szenvedjél már te is!” – Hát nem szánalmas? Sajnos sokan vannak olyanok, akik abban lelik örömüket, ha mások életét megkeseríthetik. Ez szerintem már simán a szadizmus kategóriájába esik, ami viszont egy kifejezetten terápián kezelendő kórkép. Szóval, amint az a fentiekből is látszik, aki másokat bánt, annak valami komoly problémája van – saját magával!

Régebben, ha valaki megbántott, arra gondoltam, hogy ”Ez legyen a legnagyobb örömöd az életében!” De már inkább sajnálom őket, mint haragszom rájuk, és az ezzel kapcsolatos gondolatom is átalakult valami ilyenné. ”Szegény, mi baja lehet, amiért engem b*szogat?” Sokkal könnyebb így elengedni a dolgot, mint hosszú ideig tépelődni rajta, hogy vajon mi baja lehet velem, amiért csúnyán viselkedett. Mert nem velem van baja. Ennyi.