Miért csak foglalt pasikra hajtasz?!
Megalázod magad egy numera kedvéért… A szokásos közös esti tévézések egyikénél pittyent a telefonja, Messenger-üzenetet jelezve.
- Megnézhetem? – kiáltottam ki a szobából.
- Persze.
Sosem csináltunk ügyet az ilyesmiből, mégis mindig megkérdeztem. Nem hiszem, hogy szó nélkül kellene turkálnom a pasim baráti beszélgetéseiben, de megesett, hogy valaki fontos ügyben kereste.
Amikor elolvastam az üzenetet, majdnem kiesett a mobil a kezemből. Az ujjaim egyből reszketni kezdtek, a mellkasom összeszorult. Alig kaptam levegőt. Egy nő írt neki – akit, ha futólag ugyan, de én is ismertem -, nagyjából annyit, hogy le akar feküdni vele. Most, azonnal. Ha szégyen, ha nem, visszapörgettem a beszélgetést. Andris válaszolgatott ugyan ennek a lánynak, de minden mondata tartózkodó és barátságtalan volt. Az mégsem adta fel. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Egyfelől, a pasim hangneme tényleg hűvös volt, távolról sem lehetett volna flörtnek nevezni. Azt viszont nem értettem, miért beszélget mégis ilyen hosszan valakivel, aki láthatóan teljesen odavolt érte.
Mire visszadőlt mellém, már el is feledkezett róla, hogy üzenetet kapott valakitől. A telefonja úgy pihent kettőnk között, mint egy kibiztosított kézigránát.
- Mi a baj? – kérdezte végül.
A tévé fénye megvilágította az arcomat, a szemembe könnyek gyűltek. Idegességemben rágyújtottam, de a kezem még mindig remegett.
- Aliz írt – pillantottam rá jelentőségteljesen.
Értetlenül vette a kezébe a telót, de amikor meglátta, miről van szó, elkáromkodta magát. Mondanom sem kell, rákérdeztem, mi ez az egész. Nem hittem volna, hogy ennyire félni fogok a válaszoktól.
Tulajdonképpen Alizt nem neveztem volna a barátunknak, inkább amolyan laza ismerős, távoli haver volt, aki néha hozzánk csapódott. Régebbről ismerte a páromat, mint én. Volt egy kis múltjuk, de Andrisnak egyáltalán nem jött be vele a dolog. Összességében véve semmi vonzót nem talált a lányban, miután kicsit közelebbről is megismerte.
Az üzenetek alapján nem az a fajta ellenszenv támadt fel bennem, amit a féltékenység tipikusan ki tud váltani az emberből. Alizban az volt antipatikus, hogy egyszerűen nem értett a szóból. Andris alapvetően mindig mindenkihez túlzottan is kedves volt, birkatürelemmel megáldva. Az üzenetek alapján hiába szajkózta folyamatosan ugyanazt, hogy nem akar megcsalni, ráadásul Aliz nem is érdekli mint nő.
A furcsa az volt, hogy én csak akkor kerültem szóba, amikor a pasim megemlített. A lány nem is akart tudomást venni a létezésemről, és az ilyen jellegű mondatokat is következetesen elengedte a füle mellett. A beszélgetés alapján nem kis energiát fektetett Andris ostromlásába. Aki, amikor rájött, milyen hatással van rám ez az egész, azonnal felhúzta magát. Nem rám volt dühös, hanem saját magára. Többé nem válaszolt Aliz üzeneteire, aki ezután érzelmi zsarolással próbálkozott. Előhozakodott a magányával, kikérte magának, hogy egy férfi ekkora bunkó legyen vele, „le se sz*rva” a szenvedését.
A pasim pedig csak ekkor jött rá, hogy már a legelején el kellett volna intéznie a dolgot ennyivel: egyszerűen nem reagálni a lány közeledésére. Ahelyett, hogy fáradhatatlanul megpróbálja elmagyarázni neki, hol van a bibi az elképzeléseiben kettőjükről.
Ami minket illetett, megbeszéltük a dolgot. Ennek ellenére mégis némán feszíteni kezdett a féltékenység. Tudtam, hogy baromság, de úgy tűnik, ez egyfajta ösztönös dolog. Utána minél többet kattogtam a dolgon, ráébredtem, hogy az Aliz pofátlansága fölött érzett dühöm egyfajta sajnálatba, amolyan szánakozásfélébe ment át.
A félresiklott ismerkedésük óta évek teltek már el. Mégsem mondott le a srácról, sőt, mintha meg lett volna győződve róla, hogyha elég kitartó, előbb-utóbb az ágyába juthat. Mégis, mi a fenében reménykedsz egy ilyen helyzetben? Tegyük fel, hogy a kiszemelted foglalt, mégis hajlik a dologra. Ilyenkor a forgatókönyv nagyjából ugyanaz: pár élvezettel töltött perc – jobb esetben óra – után pofán vág a valóság. A srác felrántja a textilt, és letiplizik. Ezután persze dédelgethetsz ábrándképeket egy romantikusabb folytatásról. De számolnod kell vele, hogy olyan nagy ívben fog kerülni, mintha kölcsönkért volna tőled.
Ami viszont Alizt illeti – mi, nők, jogosan várjuk el, hogy mindenki megértse, a nem nemet jelent. Ha egy férfi nem akar téged, miért kell megaláznod magad azzal, hogy olyan szekér után futsz, ami sosem fog felvenni?
Nyitókép: Unsplash