Miért gondoskodnál egy olyan anyáról, aki elhanyagolt?

„De hát mégiscsak az anyád!” – szól a népítélet, még akkor is, ha megszült, aztán lepasszolt a nagyinak, hogy neveljen fel ő. Meg akkor is, ha a tönkrement házasságáért téged hibáztat, és ott tesz keresztbe, ahol csak tud. Meg akkor is, ha rád akaszkodik és nem hagyja, hogy éld a saját életed.

Vagy ha nárcisztikus és kizárólag azért létezel, hogy legyen, aki éltesse, magasztalja és figyeljen rá. Szóval hálásnak kell lennünk egy ilyen anyának/apának, csak azért, mert ők „hoztak létre” minket? Én úgy gondolom, hogy nincs szükségem mérgező emberekre körülöttem, akkor sem, ha azok a saját szüleim. Ezzel a kijelentésemmel nem vagyok valami népszerű a környezetemben, és én ezt tudomásul veszem.

Valamiért az van belénk kódolva társadalmi szinten, hogy hálásnak kell lennünk a szüleinknek, mert felneveltek, ruháztak, etettek. Ha pedig majd öregek és betegek lesznek, akkor nekünk kell róluk gondoskodni, ahogyan ők tették ezt velünk. Érdekes, hogy a Biblia azt mondja: tiszteld a szüleidet. Nem azt, hogy szeresd, nem is azt, hogy legyél hálás nekik, hanem annyit mond, hogy tiszteld.

Sok mindenért lehet őket tisztelni, de miért kéne nekem hálásnak lennem azért, mert hoztak egy döntést, hogy gyereket vállalnak? Hiszen jobb esetben tudatában voltak, hogy a gyerek kötelezettségekkel és felelősséggel jár. Hogy igenis, amíg nem tudja magát eltartani, addig kutya kötelességük etetni, ruházni. Miért kéne ezt külön megköszönni nekik? Legyek hálás, mert elvégezték rendesen a házi feladatot, ami a szülőséggel jár?

Sok szülő szájából hangzik el, hogy: „Majd gondoskodnod kell rólunk, mert mi is gondoskodtunk rólad…” A probléma azzal van szerintem, ha valaki ezt elvárja és szóvá teszi, vagy manipulációval juttatja a tudatunkra. Egy egészséges szülő-gyermek kapcsolatban valószínűleg ilyen kijelentések el sem hangzanak. Hiszen az őszinte szeretet működteti a kapcsolatot, és nincsenek a családban elfojtott érzelmek és hatalmi játszmák.

„Az anyád vagyok, bármit megtehetek!” Igenis vannak kegyetlen, szívtelen anyák és apák, akik egyáltalán nem érdemelnek sem hálát, sem köszönetet. És ehhez nem kell, hogy alkoholista legyen valamelyik, vagy fizikai bántalmazásig fajuljon a dolog. Elég egy önző apa, aki a saját gyerekét használja arra, hogy az életében elmulasztott sikereket megélje a gyerek teljesítményén, eredményein keresztül.

Vagy egy anya, aki „pótférjnek” szül gyereket és arra használja, hogy elvonja a figyelmet a saját magányáról. Szerintem ezek sem érdemelnek hálát. Igen, lehet, hogy nem vág sörösüveget a gyerek fejéhez esténként, de bántalmazza azzal, hogy elhanyagolja, hogy eszközként használja, hogy nem veszi figyelembe a szükségleteit.

Nagyon sok szülő van, aki gátlástalanul visszaél a hatalmával és érzelmi manipulációval, zsarolással, fenyegetőzéssel, mártírkodással mindent elér a gyereknél, amit csak akar. Ismerek egy anyát, aki látván, hogy a gyerek falcol – saját magának okoz fizikai fájdalmat, sérülést, például úgy, hogy vagdossa a karját -, csak annyit mond: „Kislányom, anyu így nem lesz boldog, ha ezt csinálod.” Lefordítva: „Egyáltalán nem érdekel, hogy mi bajod, és miért teszed ezt magaddal, a lényeg, hogy nekem jó legyen.”

Az érzelmi manipulációnak ezer arca van.

A párkapcsolatokból sokat ismerhetünk, de a mérgező anyák és apák is előszeretettel alkalmazzák őket. Íme két példa:

• Gaslighting

Ez a taktika arra törekszik, hogy eltorzítsa a valóság érzékelésed, az a szándéka, hogy elbizonytalanítson abban, hogy jogosnak érezd a felháborodásod: „Ugyan már, hiszen a semmiért haragszol rám, ez nem is akkora dolog.” Vagy: „Te sem gondolhatod, hogy én gonosz ember vagyok, és szándékosan tettem ezt…”

• Bűntudatkeltés

„A fájdalom miatt, amit nekem okoztál, már aludni és enni sem bírok. Biztos, hogy így meg fogok betegedni és munkába sem tudok majd emiatt menni…” Ami pedig ennél is szemetebb, amikor egy számodra kedves embert használ fel: „Azzal, hogy ezt teszed, tönkreteszed az öcséd gyerekkorát is! Hát hogy fog így felnőni az a gyerek!?”

Az ilyen szülő mérgező szülő. És ahogyan egy mérgező kapcsolatot is fel lehet ismerni a játszmákból, úgy a mérgező szülő-gyerek viszonyt is azonosítani lehet, csak keményebb önismereti munka kell hozzá. Ahogyan bármikor kiléphetünk a mérgező kapcsolatból, ami korlátoz a szabadságunkban, ugyanezen a jogon bármikor hátat fordíthatunk egy mérgező anyának vagy apának. Vagy mindkettőnek. A szabadságunkért, önmagunkért.

Nyitókép: Unsplash