Miért kínlódsz egy házasságban, ha közben kalandok után sóvárogsz?

Régen a világ tele volt korlátokkal. Mindenkinek sokkal szűkösebb lehetőségek jutottak. A kártyák le voltak osztva a párkapcsolatok terén is.

Tizenévesen az emberek már eljegyezték a szerelmüket, vagy épp a szülők akaratából lettek egy pár. Jött a házasság, a gyerekek, és leéltek egy előre elrendelt életet. Azt hiszem, az elődeink nagy része mindent megadott volna azért, hogy több választása legyen.

Hogy a munka és a család mellett több idő, energia jusson az önmegvalósításra, az egyedi vágyakra. Hogy kilóghassanak a sorból, ha éppen úgy akarják. Hogy ne csak egy szürke grafikát hagyjanak életük vásznán. A világ pedig sokat változott. Végre eljutottunk egy olyan valóságig, ahol szinte mindenki megtalálhatja magát és a számára megfelelő életutat.

Ma már kevés választásunkkal váltjuk ki a többség rosszallását. Ha akarod, leteszed  a voksod a monogámia mellett, és egyetlen hosszú kapcsolatban próbálod leélni az életed. Hiszel, küzdesz, győzöl vagy csalódsz… de megpróbáltad. Másra vágysz? Váltogathatod a partnereidet, akár egész életedben. Újra és újra megélheted egy kapcsolat kezdeti izgalmát. Az első flörtök, érintések kellemes borzongását, a heves, „ki sem bújunk az ágyból” hónapokat.

Szóval, azt hihetnénk, elérkezett az optimális állapot. Bármelyik verzió a tiéd lehet, valamiért mégsem működik a dolog. Kevés kiegyensúlyozott életutat, választásával elégedett embert látok. Mert annyi lehetőségünk van, hogy sokan képtelenek rábökni az egyik verzióra, és felnőtt módjára eldönteni: „Ezt akarom.”

Minden kéne egyszerre.

Nyugodt, stabil családi háttér – és vadul őrjöngő szenvedély. Férj/feleség, aki annyira ismer, hogy már a gondolataidat is kitalálja – de szívet dobogtató újdonság és ismeretlenség is. Az egyik nap kalandokat, bókokat, izgalmakat akarsz – másnap már kellemes otthont, ahol a házastárs és gyerekek szeretete vár. Jó lenne szülővé válni – de csak változatlanul feszes bőrrel, cicivel, csípőmérettel, időbeosztással. Jó lenne egy hűséges társhoz tartozni, de azért te szeretnél mellette hűtlenkedni egy kicsit. Mert ennyi jár.

FORRÁS: UNSPLASH

Az emberek többsége ma már nem a korlátokba rokkan bele, hanem a korlátlanságba. Abba, hogy fogalmuk sincs, mire vágynak igazán. Látok negyveneseket, akik a jobb élet reményében rúgják fel a házasságukat, és csak később döbbennek rá, hogy valójában mással sem jobb.

Szingliket, akik futó kapcsolatokra esküsznek, mégis könnyeket hullatnak, ha nem hívják őket vissza az első együttlét után. Családapákat és családanyákat, akik türelmetlenek, fásultak, mert a választásukat elhamarkodták…

Pedig most nincs szabály, nincs kőbe vésett törvény. Bármi mellett dönthetsz, és bármikor meggondolhatod magad. Csak egy jelszó kellene, legyen: hogy ne bántsd magadat, és ne bánts mást. Ám ha mindent egyszerre akarsz, olyan leszel, mint a kisgyerek, aki beszabadul a cukorka boltba. Egymás után szedi le a polcról a különböző finomságokat, és egyszerre tömi mindet a szájába. Aztán jöhet a gyomorrontás.

Hiába léptünk fel a boldogság első lépcsőfokára és szereztük meg a lehetőségeket, ha nem tudunk jól élni velük. El kell jutni a második fokra, ahol bátran szembenézel önmagaddal és az igazi vágyaiddal. Mint a magabiztos sas, mikor zsákmányt keresve a levegőben köröz. Csak egyetlen nyulat ragad el a mezőn – mert ha többért kapkodna egyszerre, éhen halna. Te tudod már, mit akarsz?

Nyitókép: Unsplash