Miért lenne ciki, hogy felnőtt nőként rajongok a dínókért?

30 éves vagyok, Jurassic Park rajongó, és élek-halok a dinoszauruszos dolgokért. Ez a mondat lehetne a bemutatkozóm az anonim infantilisek klubjában (már ha létezik ilyen), de valóban az lennék?

Ezen sokszor elgondolkodom. A barátaim kedvelik bennem azt, hogy képes vagyok csillogó szemekkel végigmenni az IKEA gyerek részlegen (részben, mert az étteremhez keresztül kell menni rajta), vagy elkalandozni bármelyik játékboltban, ha utamba kerül egy.

Születésnapomra rendszerint dínós tortát kapok, és mellé biztosan meglepnek a barátok valamilyen T-Rexes dologgal. A 28. szülinapomra például azt a T-Rex jelmezt kaptam, amit már biztosan láttál vicces YouTube-videókban. Szóval szégyellnem kéne magam emiatt? Mi van azokkal a felnőttekkel, akik legóőrültek? Miben különbözik a legómánia a dínómániától?

Az utóbbi években gombamód elszaporodtak a használtlegó-kereskedések, és új virágkorát éli a legózás. Volt főnökök, munkatársak legószettet kértek karácsonyra pár éve, és emlékszem, hogy mi is legófigurákat kaptunk céges ajándékként. Mégis sokszor megkapom, hogy mikor növöm már ki ezt a dínóőrületet, mert egy nőnél ez ciki.

Vajon ha randiznék egy fickóval, és az első alkalommal szóba jönne ez a kis szenvedélyem, az mennyire lenne red flag a férfi szemében? Nem érzem igazságosnak a népítéletet, ami kimondja, hogy X éves kor fölött már inkább ne örülj a puha plüss dolgoknak, az elektromos kisautónak meg a fröccsöntött velociraptor bábunak, különben komolytalannak tartanak.

FORRÁS: PEXELS

Szerintem minél tovább meg tudjuk őrizni a bennünk élő gyermek kíváncsiságát, játékosságát és lelkesedését, annál könnyebben tudunk szembenézni a mindennapok fásultságával, a kiégéssel és az igazságtalanságokkal.

Számomra a gyerekesség (pejoratív értelemben) nem azt jelenti, hogy lázba hoz a legózás vagy a dinoszauruszok, sokkal inkább azt, ha valaki képtelen felelősséget vállalni a tetteiért.

Ha mindig mástól várja a segítséget, és arra vár, hogy megmentsék, ha folyton áldozatnak állítja be magát és mindig másokat okol a saját nyomorúsága miatt. Akit kiskorában mindig kiszolgáltak, elláttak mindennel, és felnőttként ugyanezt elvárja a környezetétől. Szeretném, ha a barátaim a negyvenedikre is T-Rexes tortával lepnének meg, szeretnék még hosszú évekig örülni fura rózsaszín plüss dolgoknak.

És lázba jönni, ha meglátok valami csillogó izét, aminek semmi értelme, de azért megtapogatnám és hazavinném. Szeretném megőrizni ezt az ártatlan rajongást, amivel dolgok és emberek felé tudok fordulni, mert hiszem, hogy „Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.”

Nyitókép: Pexels

Tegyél minket a KEDVENC tartalmaid közé!
Mit kell tenned? Keresd fel az IgaziNő FB oldalát. Nyomj rá a “Követem” gombra. Válaszd a “Hírfolyam” opciót, ott pipáld be a “Kedvencek” opciót. Innentől kezdve gyakrabban fogod látni, legfrissebb tartalmainkat! 🙂