Miért nem akar a férfi gyereket?

A nők gyerekvállalással kapcsolatos motivációiról naponta tucatnyi cikk születik. Ám kevesen foglalkoznak azzal, hogy az érett korban lévő, stabil párkapcsolatban és egzisztenciális biztonságban élő férfiak vajon miért tolják maguk előtt az utódlás kérdését.

Távol álljon tőlem, hogy megmondjam a tutit, inkább csak a környezetemben lévő férfi haverok, ismerősök és barátnői férjek vívódásait összegzem. Mert bizony férfinak lenni a 21. században semmivel sem könnyebb, mint nőnek…

Hiányzik az egészséges családi minta

A férfiak egy része, aki a 70-es, 80-as években született, többnyire kétféle mintát hozott. Vagy extrém módon babusgató, óvó-féltő, korlátozó, manipulatív mamahotelből jöttek, hiányzó vagy sérült apaképpel, vagy a legzordabb ridegtartás áldozatai. Ahol a feltétel nélküli szeretet helyett az elvárásokhoz kötött figyelem volt az alap, és senki sem figyelt a valós érzelmi szükségleteikre. Mindkettő óriási teher, és csak megdolgozott szülősebekkel van lehetőség arra, hogy az ember kilépjen ősei árnyékából és a maga életét kezdje élni.

Rettegnek az önfeladástól és a szabadságvesztéstől. 

A közbeszédben a házasság, a gyerekvállalás mindig a szabadságvesztéssel volt analóg a történelem során. Ez az a pont, amikor elveszíted a lehetőségét annak, hogy akárkivel, akármikor bűntudat nélkül ágyba bújj. Vagy hogy az éjszaka közepén bulizni indulj a szerelmeddel anélkül, hogy a gyerekfelügyeletet előre leszerveznéd.

Igen, ennek a szabadságnak az elvesztése akkor is felkavaró lehet, ha egyébként nem vágysz más partnerre. Igen, a családi élet jár bizonyos korlátokkal – de ez nem jelenti azt, hogy a szabadságnak befellegzett. Sőt, igazából az első pár évet leszámítva túl sok dologról lemondanod sem kell.

Túl jól akarják csinálni, ezért inkább bele se vágnak…

Az megvan, amikor valaki annyira ácsingózik a tökéletesség után, hogy inkább bele sem megy semmibe, merthogy úgyse lesz elég jó? Akiben tudatosodott, hogy ő maga miből jön, az nagyon másképp akarja csinálni, mint az ősei tették. Élő tapasztalat híján azonban gőze sincs, hogyan.

Az egyik kedves barátom például elmondta pár sör után, hogy ha gyereke lesz, soha nem akarja majd magára hagyni a kicsit. Közben viszont retteg attól, hogy így lemarad a triatlonról, amit imád. Nagyon nehezen érti meg, hogy senki se attól lesz jó szülő, hogy folyton a gyerekével van és minden személyes ambíciójáról örökre lemond. Léteznek egészséges arányok is önmagunk megőrzése és a családi összhang mezsgyéjén.

A toxikus maszkulinitás mint akadály 

Különösen a művészi és kreatív szakmáknál látom az abszolút macsóságot. A sörök és pálinkák számához kötött férfiasságot, az érzelmi kérdések elbagatellizálását vagy nevetségessé tételét. Jó esetben az éretté válás folyamatával ez a kisfiús vagánykodás is eltűnik, de a nyoma örökre megmarad.

A nők sokkal nagyobb eséllyel mennek terápiára, csatlakoznak önismereti körhöz, pszichodráma csoporthoz vagy olvasnak önfejlesztő, kapcsolatfejlesztő könyveket. Mert nekünk nem kell a toxikus maszkulinitás érzelemszegénységének, erődemonstrációjának, „majd-én-egyedül mítoszának” megfelelnünk.

Kérdéses szerepek a 21. században

Értik, hogy nem volt jó, hogy az ő apjuk éjjel-nappal dolgozott és/vagy a kocsmában henyélt, amíg a végletekig feszült és elsárkányosodott anyjuk otthon takarított és leckét kérdezett ki. Azt még azonban nem tudják elképzelni, mi volna a szerepük a családban. És rettegnek, mi van, ha kiderül, hogy az a szerep – legyen az az agyonhajszolt pénzkereső férj vagy az otthon babázó apuka szerepe – nem illik hozzájuk. 

Nos, jó hírünk van: még soha nem választhatott annyi családon belüli szerep közül se nő, se férfi, mint napjainkban. Mindenkinek van lehetősége nem csupán megkeresni, de akár ki is alakítani a saját habitusához leginkább közel állót. Ha pedig nem működik? Akkor még mindig van lehetőség alakítani rajta, sok befelé figyeléssel, önismerettel és hatalmas, elfojtásoktól mentes beszélgetésekkel.

Drukkolok mindenkinek, aki szeretne gyereket, de eddig nem merte bevállalni. Mi vagyunk azok, akik megszakíthatjuk tucatnyi generáció negatív sémáit és új alapokat rakhatunk le. Olyat, amiben a saját kis családunk közös igényei és szükségletei állnak a középpontban. Ez pedig fantasztikus lehetőség!

Nyitókép: Unsplash