Miért szeretem azt a nőt, aki kegyetlenül elbánt velem?
Nem is egyszer, kétszer változtattad meg az életem! Amíg nem ismertelek, addig azt hittem, hogy már ismerem az érzést, amiért érdemes élni, azt hittem, már mindent tudok a szerelemről. Be kell vallanom: tévedtem.
Voltam már többször is szerelmes, de azok egytől egyig csak olyan kis diákszerelmek voltak ahhoz viszonyítva, amit irányodban érzek. Amikor elváltak az útjaink a korábbi szerelmeimmel, mindet szépen elengedtem, hagytam őket a saját útjukon továbbmenni. Persze fájt mindig a szívem, sajogtak a sebeim, de egyik sem viselt meg hosszú távon, egyik sem változtatta meg úgy az életem, mint te.
Előtted azt hittem, teljes az életem, majd amikor megszerettelek, akkor jöttem rá, hogy az csak vegetálás volt, és nem élet. Minden megváltozott, megtöltötted az űrt, fogtad a kezem, azt hittem, sosem engeded el. Úgy öleltél, úgy csókoltál, mint soha senki, azt hittem, mindig érezhetem majd. Kerek volt a világ, hiszen szerelmesek voltunk egymásba, de nem csak úgy mint két kamasz, akik előtt még ott az élet.
Mi felnőttként lettünk szerelmespár, akkor, amikor már mögöttünk több volt, mint előttünk. Mindkettőnk lemezének a B oldala forgott, mégis tudtunk újra érzelmeket adni és elfogadni. Pozitív irányba hoztál változást az életembe, mindent, ami veled volt kapcsolatos, tökéletesnek tartottam, minden közös tervünket valóságnak akartam tudni. Azt hittem, örökké fog tartani, és tényleg csak ásó, kapa választhat el bennünket.
De nem így történt. Neked nem volt elég a szerelem, nem volt elég a nagy álom, a sok együtt szőtt terv, neked nem a jövőt, hanem a jelent is biztosnak kellett tudnod. Nem volt elég az, amit ígértem, amit megfogadtam – te nem csak a jövőben szeretted volna biztos helyen tudni magad. Türelmetlen voltál, nem hagytál időt, hogy felépítsem a várunkat, amiben biztonságban lettél volna egy életre.
FORRÁS: Pexels
Csak azt vártad meg, hogy lerakjuk az alapokat, amiken erős építmény is állt volna az idők végezetéig. De nem maradtál, míg a mű beteljesedett. Inkább egy olyan lehetőséget választottál, ami már készen állt arra, hogy azonnal birtokba vedd, hogy rögtön élvezhesd minden előnyét. Másodszor is sikerült megváltoztatnod az életem: ott hagytál a lerakott alapoknál, és én csak álltam, vártam, hogy visszagyere.
Nem hittem el, hogy képes vagy erre, hiszen szerelmesek voltunk. Te mégis félre tudtad tenni az érzelmeidet, csupán az észérvekre hallgattál, amikor továbbléptél. A friss betonba és a szívembe is beletapostál, a lábaid nyoma azóta is ott van a betonba belekötve. A szívem mégsem a bántásra, hanem az érintésedre, a simogatásodra, a csókjaidra emlékszik, az irántad érzett szerelem nem csökkent, nem kopott, nem is fog soha. Te vagy az utolsó, aki iránt pozitív érzelmeket tudtam táplálni. Megváltoztattad az életem, megváltoztattál.
Már nem vagy jelen, mégis minden napom te teszed egésszé, itt vagy, itt laksz bennem.
A helyedet senki nem foglalhatja el, még rövid időre sem. Akár visszatérsz, akár nem, örökre szeretni foglak. Veled minden más lett, mint előtted, nélküled minden más lett, mint együtt. Egyvalami maradt csak örök: az, amit érzek, és ez nem más, mint a szerelem. Nélküled is életben maradok, hiszen előtted is éltem, de nagyon más ez az élet… bízom benne, hogy egyszer több lesz, mint szenvedés.
Nyitókép:
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.
