Minden erős nőnek kellett pár kiadós pofon az élettől

Úgy látom, manapság a nők bátrabban mernek a tudatosodás útjára lépni, mernek magukba nézni, mernek tükörbe nézni, a lelkük legféltettebb titkát is feltárni, nem homokba dugni a fejüket és nem szőnyeg alá söpörni a gondokat.

Mernek erősek lenni, ha kell, egyedül helytállni, ha kell, egyedül az élettel szembemenni. Merik vállalni azt, amik, és ennek hangot is adni. Elmondani, kimondani. És nem azért teszik, hogy ezáltal a másik nemet elnyomják, nem azért teszik, hogy ettől kevésbé legyen férfi a férfi, hanem hogy változásra sarkallják. Hiszen mindenki képes lenne rá, hogy a mélyből a magasba emelkedjen.

Erős nővé válni kell, nem így születünk.

Minden erős nőnek kellett pár kiadós pofon az élettől, egy bárcsak veled öregedtem volna meg, egy miért tetted ezt velem, egy hogy ronthattam el ezt így. Minden erős nő mögött van egy lehettem volna a mindened, egy lehettél volna a mindenem, egy mikor veszítettem el így a fejem, egy hova tettem igazán az eszem, egy eljött az ideje, hogy megváltoztassam az életemet.

Erős nővé azért válunk, mert többet csalódtunk, mint amit a szív elbír. És nem, nem elvárunk, nem a szőke hercegre és nem fényűzésre várunk. Nem másokat hibáztatunk, hanem tiszteletre, őszinteségre, biztonságra, kompromisszumra, igaz pillanatokra, igaz történetekre, valódiságra vágyunk, és erre is törekszünk.

Egy erős nő már képes bevallani, hol hibázott, mit veszített, már képes elismerni, mit tehetett volna másképp, hogy ő sem tökéletes, hogy igenis viselkedhetett volna másképp. Egy erős nő eljut arra a szintre, amikor vállalja a tetteiért a felelősséget, vállalja szavainak súlyát, mert már megtapasztalta, mennyire mély sebet is ejthet a hazug ámítás és az üres ígérgetés.

A tudatosodás azt jelenti, hogy már látom, hol és mit rontottam el, változik a hozzáállásom, az értékrendem, változik a prioritás. Képes vagyok változtatni a gondolkodásomon, ezáltal képes vagyok változtatni a kapcsolataimon, és képes vagyok változtatni az életemen.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem lesz az ember gyáva és kevésbé emberi, ha felismeri a sorozatos rossz választásait, a sorozatos megbotlásait, és megvizsgálja, miért vonzza az életébe mindig ugyanazt a helyzetet, mindig hasonló embereket, hasonló szituációkban kapott újabb pofonokat.

Senki sem úgy születik, hogy azonnal tudja, hogyan alakítson ki megfelelő kapcsolatokat. Senki sem tudja, mennyi áldozattal jár, mire eljut arra a szintre, hogy megértse, mit és hogyan is kellene tennie, mondania, létrehoznia.

De talán, ha több ember lenne képes először magában rendet rakni, a kapcsolatok is más szintre emelkedhetnének, kevésbé lennének törékenyek, kevésbé lennének hamisak, és kevésbé lennének ennyire fájdalmasak. Nem félnénk egymástól, nem szívódnánk fel, nem használnánk ki a másikat, és nem mutogatnánk a másikra előszeretettel áldozatiságunk közepette, sebeinket nyalogatva.

Nyitókép: Unsplash