Mit jelent nekem az, hogy szeretlek?

Nekem ez azt jelenti, hogy szeretem azt, ami Te vagy. Ahogy lélegzel. Ahogy ülsz, állsz, fekszel. Ahogy létezel.

Olyan szabadon, elvekkel agyontűzdelve. Szorongósan, borongósan. Azzal az óriási batyuddal, amit elrejtenél, de valójában nem lehet. Nekem ez azt jelenti, hogy nem akarlak megváltoztatni, hanem elfogadlak. Nem okítalak, hanem hagyom, hogy a saját utadon barangolva lássalak.

Nekem ez azt jelenti, hogy letettem az elvárásaimat, és megértettem, miért cselekszel sokszor érthetetlenül, velem teljesen ellentétesen. Ez vagy Te. Nekem ez azt jelenti, hogy legyél akármilyen, bármilyen, legyél akárhol és bárhol, szeretlek némán, csendben téged, szüntelenül.

Nekem ez azt jelenti, hogy megértettem, mindig pontosan annyit adtál, amennyit épp tudtál. Nem gondolom, hogy szándékosan bántani akartál. Nekem ez azt jelenti, hogy hálás vagyok érted. Azért, amilyen vagy. Hogy nem bebörtönözve hagyod a lelkem, hanem nekem adod, hogy szabadon élve szárnyalhassak.

FORRÁS: UNSPLASH

Nekem ez azt jelenti, hogy megértem a félelemeid. Az út, amin jársz, az ízek, amiket érzel, a színek, amiket látsz, a szavak, amik visszaütnek, a szavak, amik a magasba repítenek, mind téged tükröznek. Hogy letakarnád azt a tükröt? Olykor elrévedve figyellek. Az élet nyomait az arcodon, a barázdákat a homlokodon, a finom mélyedéseket a szemed sarkában.

Nekem Te a legszebb férfi vagy.

Hogy a hibáid rabja vagy? Tudom, milyen az. Félve kinyitni az ajtót, mert egyszerűbb lenne bezárva hagyni. Egyszerűbb lenne nem kockáztatni. Egyszerűbb esténként egyedül megbirkózni a napok perceivel, a gondolatok sokaságával. Az „újabb este egyedül” érzésével.

Nekem ez azt jelenti, elgyengülhetsz. Azt jelenti, férfiként is a karjaimba zuhanhatsz. Ölelhetsz és szerethetsz. Megérinthetsz. A nyakamba mélyeket lélegezhetsz. Ember lehetsz. Mesélhetsz. Álmodhatsz. Erőt gyűjthetsz. A legnehezebb pillanatokban is menedékbe vonulhatsz.

Nézlek téged. És nekem ez azt jelenti, élek. Azt jelenti, látlak téged. Azt jelenti, sosem bújnék el előled. Azt jelenti, láss annak, ami vagyok. Ami valójában én vagyok, és nem az, aki szerinted lehetnék. Azt jelenti, fogd meg a kezem, és gyere velem.

Érzed ezt? A gyomrodban a görcsöt, a mellkasodban a nyomást, érzed léted értelmének nyomát? Érzed ezt a feszítő fojtogatást? Nem akarsz megválni tőle? Nem érdekel a szabadság könnyed szele? Lelked hangja? Elméd csendje?

Hiába fordulsz el, teszel úgy, mintha itt sem lennék. Mintha a szavaimat elfújná a szél. El akarom ezt neked mondani, akkor is, ha soha többé nem látlak, akkor is, ha soha többé nem beszélnénk, hogy képtelen vagyok nem szeretni, és képtelen vagyok nem megbocsájtani neked. Mert a lélek valójában ezt tudja. Élete utolsó pillanatáig őszintén szeretni.

Nyitókép: Unsplash