Mitől lettünk ilyen gonoszak egymással?
Nem tudom, másnak is feltűnt-e, de engem rendkívül zavar, hogy az utóbbi időben mennyit változott az emberi viselkedés. Tudom, itt a Covid, meg rengeteg olyan, társadalmunkat érintő esemény, amely hatással van mindannyiunkra.
Na, de akkor is, őszintén kérdezem: mikor lett a magyar ember ennyire rideg, ellenséges, zord és barátságtalan? A minap mentem a gyerekkel orvoshoz, de mivel nem volt hely a rendelő előtt, az út másik oldalán lévő virágüzlet elé álltam, ahol három parkoló is ki van alakítva.
Majd kijött a virágos hölgy a boltból és rám förmedt: hogy képzelem, hogy ideállok, foglalom a helyet a vevői elől? (Hozzátenném, vevő nem volt sehol, és az út, ahol parkoltam, közterület volt.) Kifejezetten ellenségesen viselkedett. A hétvégi bevásárlás alkalmával pedig, amikor figyelmetlenségből egy nagyobb élelmiszerbolt garázsában bementem a behajtani tiloson, hárman is rám kiabáltak.
Nem igazán válogatták meg a szavaikat, amiért a forgalommal szembe megyek. Nos, igen, nem figyeltem, de rögtön kijöttem onnan, amint észleltem a problémát. És mentségemre szóljon, majdnem a leghátsó sorban történt az eset, ahol körülbelül három kocsi parkolt. Nyilván nem okozott álmatlan éjszakákat, hogy így reagáltak le emberek bizonyos szituációkat, de érdemes elgondolkozni: vajon 5 vagy 10 évvel ezelőtt is így álltak volna a fent említett helyzetekhez?
Engem kifejezetten negatívan érintett mindkét eset, és egy-két órára teljesen elrontották aznap a kedvem. Hazaérve nem tudtam, mi a bajom, aztán rájöttem, hogy mérges vagyok, amiért így beszéltek velem. A hangsúly szerintem itt nem azon van, hogy jogos-e a fenti esetekben az emberek felháborodása, hanem a stíluson. Mióta lettünk egymással ennyire gonoszak?
Miért kell egyből ráförmedni a másik emberre, megjegyzéseket tenni, esetleg kicsúfolni? Több helyről is tapasztalom ezt az újfajta mentalitást, és sajnos nagyon szomorú, hogy ilyenek lettünk. Egyszerűen utáljuk egymást, és kész. Nyilván vannak kivételek, nyilván nem minden ember ilyen, de sajnos egyre több helyen tapasztalom ugyanezt.
A bizalmatlanság és a rossz légkör pedig a párkapcsolatokra és a társkeresésre is rányomja a bélyegét. Már nem merünk teljes bizalommal elmenni egy sima randira, mert félünk. Tartunk a másik féltől, fenntartással és talán némi előítélettel kezeljük az embereket. Kicsúszott a lábunk alól a talaj, bizalmatlanok és mogorvák lettünk az embertársainkkal.
Én aláírom, mozgalmas világunkban rengeteg stressz és egyéb hatás ér bennünket, amelyeket meg kell tanuljunk kezelni. Nyilván vannak szituációk, amikor jogosan ítélkezünk mások felett, és természetesen mindenkinek szíve joga saját véleményt formálni.
De a hangvétel és a stílus már korántsem mindegy.
Szeretném hinni, hogy egy kis odafigyeléssel, némi kedvességgel és meggondoltsággal talán tudunk változtatni – még ha csak egy kicsit is – a világon.
Nyitókép: Unsplash