Modigliani gyermekével a hasában lett öngyilkos a festő szeretője

„Csúnya volt, vad és mohó” – emlékezett vissza Modiglianival való első találkozására Beatrice Hastings. Másodjára azonban már elragadónak találta a viharos életű festőt, így kettejük között pusztító szenvedéllyel lángoló viszony kezdődött. 

Ám szerencséjére elég öntudatos és határozott nő volt ahhoz, hogy túl sokáig tűrje az imádott férfi ütéseit. Modigliani ugyanis amilyen hévvel szeretett, olyan mértékű durvaságokra ragadtatta magát időnként rajongottjával szemben. Kapcsolatuk mélypontjának bizonyult, amikor a festő egy veszekedés hevében egyszerűen kilökte kedvesét a földszinti ablakon.

Beatrice tehát köszönte szépen, nem kért tovább a művész szerelméből. A vad, ám vonzó férfinak új áldozat után kellett néznie – és meg is találta a fiatal, szelíd és végletekig odaadó Jeanne Hébuterne személyében. A korabeli fotók tanulsága szerint kiemelkedő szépségű lány múzsaként és rabszolgaként egyaránt elköteleződött az ő Amedeója mellett.

Még családjának féltő rosszallása sem tudta visszatartani – ahogyan választottjának rendszeres ütlegei sem. Párizs utcáinak éjszakai járókelői gyakran láthatták, ahogy az abszinttól szörnyeteggé váló festő kíméletlenül húzza, rángatja a magát rongybabaként megadó Jeanne-t. Nem volt határ, nem voltak gátak.

Talán a mámor, talán a korán diagnosztizált TBC-től való félelem tette Modiglianit olyan kegyetlenné, hogy szeretete gyakran gyűlöletté vált. A korai halál tudata mintha eltörölt volna belőle minden megfontoltságot, minden önmaga és mások iránti kíméletet. A képeiért kapott pénzt elverte, lubickolt a hasisban és az alkoholban, dührohamairól pedig legalább annyira ismert volt, mint máskor elbájoló modoráról.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Az élet hatalmas ajándékaként értékelhette volna, hogy élete utolsó időszakában – minden nélkülözés és bántalmazás ellenére – Jeanne szelíd angyalként állt mellette. Hideg, szűkös szobában kuporogva éheztek, a betegség pedig egyre pusztítóbb erővel tarolta le Modigliani testét és tudatát. Végül a sors 1920. január 24-én véget vetett szenvedéseinek.

A lány pedig, aki sorsát mindig is szerelme sorsának rendelte alá, úgy döntött: követi őt a halálba.

Bár 8 hónapos magzatot hordott a méhében, nem tudta életét elképzelni Modigliani nélkül, így kivetette magát szülei házának ablakából. Tragikus és mérgező szerelmük emlékét örökre őrzi számtalan festmény, amelyeket ugyanaz a kéz varázsolt vászonra, amely hol simogatásokkal jutalmazta, hol ütésekkel kínozta modelljét. Az utókor pedig törheti a fejét: mi is visz rá egy nőt, hogy ilyen feltétel nélküli alázattal feláldozza magát…?

Nyitókép: Wikipédia

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂