Ne riogasd szülésről szóló horrorsztorikkal a terhes nőket!

Akadnak olyan élethelyzetek, amikor a nyers őszinteség nem szükségszerű – és a terhesség meg a szülés pont egy ilyen dolog. Ha egy nő várandós lesz, alapvetően támogatást és megnyugtatást várna a többi csajtól. Főleg azoktól, akiknek már van tapasztalata a témában. 

Ehhez képest bizony van egy fajta nőtípus, akinek fogalma sincs az empátiáról. Csak arra képes, hogy saját nagyszerűségét hangsúlyozza, vagy pedig direkt „idegbe tegye” azt a szerencsétlen első terhességest, pusztán szórakozásból. Mert mi lehet jobb egy friss kismamának, mint ha szüléses horrortörténetekkel traktálják?

Az ilyen nőnél alap, hogy szétszakadt az egész alteste, miközben 72 órát vajúdott, és úgy kellett kirángatni belőle az öt kilós gyereket. Természetesen nem kért érzéstelenítőt, mert át akarta élni a vajúdás csodáját, hiszen a kis Prüntyőkéért megérte a szenvedés minden perce, és bármikor újra átélné szívesen. Nem is igazi anya az, aki epidurállal szül, hiszen úgy könnyű!

„Ja, hogy neked programozott császárod lesz? – kérdi lenézően. – Jaj istenem, hát még csak szülni sem fogsz rendesen? Azt ugye tudod, hogy egy alhasi műtét? Átvágják mind a tizennyolc réteget, mint egy belezős mészárszéken. A kis Gyugyóka nem fog áthaladni a szülőcsatornán, így nem tanul meg küzdeni sem az életben, egy nulla ember lesz belőle.

A seb? Na, a seb az soha nem gyógyul be, úgy fogsz kinézni, mint akit kettévágtak! 25 év után sem fogsz tudni felegyenesedve járni, de a kórházban első nap kirugdosnak az ágyból, friss sebbel, majd meglátod!”Természetesen megvan a helye a nyers, kozmetikázás nélküli szüléstörténeteknek is. Egy erre szakosodott fórumon vagy egy olyan női körben, ahol már mindenki szült és szeretnék megosztani egymással a jobb, rosszabb élményeiket.

FORRÁS: UNSPLASH

De az biztos, hogy nem akkor jön el az ideje, amikor a friss terhes nő tanácsot kér a nála tapasztaltabbaktól. Főleg nem internetes fórumokban, ahol az a jó, hogy nemcsak egy kismamát lehet lehozni az életről, hanem mindjárt huszat vagy ötvenet egyszerre. Szerencsére amikor én végigkérdeztem a hasonló korú nőismerőseimet, mindenki totál normálisan állt a témához.

Mert el lehet mondani azt is, ami nem volt jó – sőt, kell is. El lehet mondani, hogy aki mégsem kért érzéstelenítőt, annak mennyire fájt. Hogy akit sürgősségi császároztak, mennyire ijedt meg. Mindent meg lehet osztani, de egy empatikus nő tudja, hol a határ. Mi az, ami még segítség, és nem rémíti vele halálra a sorstársát, aki még az egész előtt áll.

De emellett olyanokat is szeretnék magam köré, akiknek könnyebb volt, mint másoknak. Azt a barátnőmet, aki annyit mondott, hogy amikor végre megcsászározták, az mennyire tök jó volt. Az edzőmet, aki háromgyerekes anyaként egy mondatával sem rémített meg sosem, és úgy szoptat két edzés között, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Vagy az igazi Wonder Woman Gal Gadot, aki szerint ez annyira klassz, hogy bármikor szülne újra, és három gyerek után is úgy néz ki, mint egy álom. Anélkül szeretnék ilyen történteket is hallani, hogy valaki közbeordibálna méltatlankodva, hogy ez nem igaz, mert az egész csak nehéz és szörnyű lehetett. Meg érzéstelenítve könnyű, császározva könnyű…

Valamiért a nők többsége képtelen örülni annak, ha egy másik nő nem szenvedett annyira nagyon, mint ők.

Olyan jó lenne ezen változtatni, és szívből örülni a másik jobb élményeinek! Akár terhességről és szülésről van szó, akár másról.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂