Néha egy fájdalmas trauma segít, hogy változtass az életeden!

Mindenkinek van egy kis táska a hátán, ami tele van emlékekkel, csalódásokkal, fájdalmakkal, nehéz időszakokkal, traumákkal – és folyamatosan húz bennünket a padló felé, miközben próbálunk haladni az életben. 

Néha, amikor egy szomorú napon arra ébredek, hogy fáj az élet, bár semmi okom nincs rá, előveszem a gömb alakú gondokat, forgatom őket és töprengek kicsit fölöttük. Leveszem a táskát a hátamról, és kipakolom a múltat. Zsibvásárt csinálok a nappaliból, és a fejemben árulom őket. Vevő az sosem akad, mert minden fájdalmunk, minden sebünk a sajátunk.

Bekapcsolom a legszomorúbb zenét, és ott ülök a múltam fölött óriásként, miközben odabent a múltam tornyosul fölém. Vannak ezek a fránya fájdalmak mindig egy behatárolhatatlan helyen – azt hiszem, ott lehet a lélek, ami vándorol a testben. A traumák nem mindig ártanak nekünk, olykor tőlük válunk egésszé és bontakozik ki az a láthatatlan énünk, ami belül csendesen megbújt korábban.

Több művész életében is egy trauma kellett ahhoz, hogy igazán jót alkosson, és előbújjon a tehetsége. Sokan már születésükkor, vagy egészen fiatalon szembesültek a traumákkal vagy abnormalitásokkal. Frida Kahlo balesetet szenvedett fiatal felnőttkorában egy busz és egy villamos ütközésekor, vagy Picasso, aki légzés nélkül született, és csak akkor adott életjelet, amikor elérte nagybátyjának a szivarfüstje.

Lehet ez a trauma esemény, tragédia, érzelmi ráhatás, bármi válhat azzá, ami nagyon mélyen, negatívan megérint bennünket. A traumák minden ember életében jelen lévő kis gomolygó fekete foltok a lélekben, megfoghatatlan rémálmok. Ez az, ami nem változott soha a történelem során. Ez az érzés időtlen. És időről időre át kell gondolnunk, hogyan fordíthatjuk a saját előnyünkre őket.

FORRÁS: UNSPLASH

De mire tanítanak minket a traumák? Nincs kollektív megoldás, egyéni, egyedi megoldások vannak. Néha a nehéz helyzetek nem azért jelentkeznek az életünkben, hogy teljesen tönkretegyék a mindennapokat, hanem azért jönnek, hogy megmentsenek bennünket – hogy végre lépjünk, tovább, előre, és ne hátra. Van, hogy egy probléma még kényelmes, és nem fáj eléggé, hogy továbbinduljunk.

Azonban amikor végre felkerekedünk, egy észhez térítő atyai pofonként tölti ki a semmit a szívben. Sokszor a mélybe taszítanak, de onnan felfelé csodaszép út vezet, és a végén gyönyörű meglátni a világot és a lehetőségeket. Minden nehéz helyzet tanít, erősebbé, okosabbá tesz. Segít logikusabb döntéseket hozni, és egyre nagyobb értéket ad a pozitív, boldog perceknek.

Minden csak azon múlik, mi honnan akarjuk nézni a saját életünket.

Hogy eléggé fáj-e már az élet ahhoz, hogy merjünk változtatni, merjünk fordítani a sorsunkon, és a táskából kipakolt zsibvásárt végre valahol tényleg magunk mögött hagyjuk egy lomtalanítás során. Vajon el tudom őket teljesen felejteni? Ennek ellenére soha, de ez rendben is van így. Hiszen nem elfojtani készülök, egyszerűen csak hátrahagyni.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂