Nem akarsz velem találkozni? Akkor ne mondd, hogy „talán” jössz!
Az osztálytársakkal a 25 éves osztálytalálkozón – ami szuperül sikerült – megbeszéltük: akkora trauma, hogy 40 évesek leszünk, hogy ezt közösen kell feldolgoznunk (megünnepelnünk).
Az ötletért minden jelenlévő lelkesedett, az eseményen mégis csupán a csapat negyede volt jelen. Mi áll a jelenség hátterében? Dolgozó, családos emberként nyilván az életszervezés egészen más, mint feleennyi idősen volt. Létezik egy csomó, előre kiszámíthatatlan tényező, ami a jelenléti ív duzzadását befolyásolja. Lebetegszik a gyerek, lerobban az anyós, behív a főnök vis maior helyettesíteni, közbejön valami a bébiszitternek, mégsem ér rá a párod…
És persze nyilván azt is megtanultuk az első két évben, hogy nem megyünk orrfolyással és torokfájással közösségbe, hanem inkább szépen lemondjuk a programot a közjó érdekében. Mindez teljesen világos és méltányolható felállás, de egyvalamit nem értek. Amikor valaki egy számára fontos, várva várt eseménynél TALÁN-t jelöl a Facebook-eseménynél, vagy „még nem tudom”-ot kommunikál, amikor rákérdezel a jöttére.
Talánt, amikor még 3 hónap van a programig, tehát addig bármi megszervezhető. Vagy épp „még nem tudom”-ot, amikor már az esemény konkrét napja van. És nem dőlt össze a ház, nem betegedett le egy gyerek se, és anyóst se kellett kórházba vinni. Elmondom én, mi a talán vagy a még nem tudom. Az, amikor húszévesen péntek este elindulsz bulizni, és még nem tudod, hol kötsz ki.
Elindulsz a Múzeum körúti kampuszról a délutáni szeminárium után inni a Könyvtárba, és TALÁN benéztek a Living Roomba is táncolni egyet. Kérdezi a cimbora, hogy eljöttök-e a Blaháig, mert lesz ott egy kis koncert a Filterben, és te azt válaszolod: „Ó, MÉG NEM TUDOM, hogy alakul az este. De majd csörgök, ha indulunk/ott vagyunk, és igyunk meg valamit együtt.”
FORRÁS: UNSPLASH
Vagy TALÁN az, amikor már ott vagy a Szigeten, de MÉG NEM TUDOD, odaérsz-e Prodigyról a húgod haverja öccsének a koncertjére valamelyik kisszínpadhoz. Na, nagyjából ez a talán, ez a még nem tudom kategóriája. Egy olyan eset, amikor számodra fontos emberekkel egy megismételhetetlen eseményre készülsz, az nem sorolható ebbe a kasztba.
Az komoly priorizálás és azzal összhangban lévő tervezés függvénye. Arról szól, hogy ha kell, szabadnapot veszel ki. Ha nincs segítséged, programot és felügyeletet szervezel a gyerekednek, gondoskodásra szoruló szülődnek, nagyszülődnek. Elintézed, hogy biztosan ott tudj lenni, mert számodra fontos, hogy jelen legyél: sokat ad neked, amiből hosszú időn keresztül erőt meríthetsz majd.
A gyerekkorunk szereplőivel való meghitt találkozó terápiás hatású. De természetesen most nemcsak erre gondolok, hanem bármilyen eseményre, ami jót tesz a lelkednek, testednek, és fontos kapcsolódás. Elképzelhető persze az is, hogy az adott esemény – legyen az osztálytalálkozó vagy bármi más – mégsem olyan fontos neked, mint azt mindenki más hiszi. Vagy egyszerűen csak van fontosabb is az adott pillanatban.
Ez is teljesen rendben van, hiszen még ha lesz is, akinek ez fáj, szíved joga. Viszont ebben az esetben kommunikálj is ennek megfelelően! Ne te legyél a leginkább lelkes, amikor szervezésről van szó, és ne kérdezz rá heti szinten, hol tart a dolog! Mondd azt nyugodtan, előre: „Hú, tök jó az ötlet, de rengeteg dolog van az életemben, igyekszem ott lenni, ha nem lesz más programom.” Ez így teljesen rendben van.
Igazából ez az egész pofonegyszerű: priorizálj és tervezz annak megfelelően.
És ne kommunikálj mást, mint ami ezt a prioritást tükrözi. Így jó eséllyel te sem csalódsz, és téged sem bántanak meg. Ha pedig nem szólít meg az adott program, esemény, bátran mondj nemet: jobb lesz mindenkinek, hidd el.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
