Nem az ágyban kellene kezdeni az ismerkedést!

Találkozás, ismerkedés, beszélgetés, vonzódás, szerelem, szex? Ez a helyes sorrend, vagy fordítva, esetleg összevissza? Nem is olyan régen, kb. 30 évvel ezelőtt még megvolt a szigorú menetrend egy párkapcsolat kialakulásához. 

Akkor még nem volt internet. Voltak ugyan társkeresők, de azokat úgy hívták, „Magányosok klubja“, és csak az idősebb korosztály kereste. Bizonyos időszakonként ismerkedős estéket tartottak, a fiataloknak pedig ott volt a diszkó. Akkoriban még a fiúk nem restellték felkérni táncolni a lányokat. Ha pedig hölgyválaszra került sor, akkor a lányok kérték fel a kiszemelt fiút.

Ha szimpatikusak voltak a felek egymásnak, akkor egy asztalhoz ülve beszélgettek, ismerkedtek, majd a lány – már ha imponált neki a fiú viselkedése – megengedte, hogy a kiszemelt úriember hazakísérje. Így újra lehetőség volt beszélgetni. Ez a beszélgetés, találkozgatás hetekig folytatódott, miközben vagy kialakult egy bizonyos fokú vonzódás, vagy nem. Ha igen, akkor folytatódott a történet.

Nem órák vagy napok alatt lehetett bejutni a másik ágyába – hetek, néha hónapok teltek el, mire szexre került sor. Akkor úgy bújtunk össze, hogy már elég jól ismertük egymást ahhoz, hogy felsőbb szintre lépjünk. A szex mintegy jutalma volt annak, hogy kivártuk a legmegfelelőbb alkalmat. Nem siettünk sehová, nem siettettünk senkit.

Először a másik lelkét ismertük meg, csak utána a testét. Nem a mennyiség, hanem a minőség volt a fontos. Ma pedig mit tapasztalható? Totális felfordulás, összevisszaság. Mivel sok internetes társkereső oldal működik, könnyű megtenni az első lépést. Nem kell udvarolni, nem kell felkérni táncolni a lányt, nem kell ismeretlenül megszólítani vagy a munkahelyére virágot vinni.

FORRÁS: PEXELS

Elmúlt a félelem az esetleges elutasítástól. Bőven elég annyi, hogy írunk egy levelet annak, aki tetszik, és várjuk, hogy válaszoljon. Közben nézzük a kínálatot, majd gondolunk egyet, és írunk egy másiknak, esetleg harmadiknak is. Bemásoljuk ugyanazt a szöveget, csak a nevet kell kicserélni… Biztosra megyünk. Majd azzal folytatjuk, amelyik hamarabb válaszol – vagy mindegyikkel…

Észre sem vesszük, hogy csapdába esünk: a felületesség csapdájába.

Elkezdünk úgy viselkedni, mint akinek semmi nem számít. Azt kezdjük értékelni, aki könnyen belemegy mindenbe. Azokat a jelentkezőket fogjuk kitüntetni a figyelmünkkel, aki pár levél után ágyba vihető, akiért nem kell megerőltetni magunkat. Szó sincs ismerkedésről, beszélgetésről, se meghitt találkozókról, főleg nem langyos nyáresti sétákról!

Sok esetben már az első randit valamelyik félnél ejtik meg, és természetesen az ágyban kötnek ki. Indoknak az hozzák fel, hogy „Nagyon fontos egy párkapcsolatban a minőségi szex.” Lehet, de szerintem akkor sem azzal kéne kezdeni… Ha a desszerttel kezdjük az étkezést, már nincs mit fokozni. Ezért aztán sokan továbblépnek egy következő jelentkezőhöz, és csak gyűlnek, gyűlnek a kudarcélmények.

Hiába működik jól a szex, ha nem ismerem a másikat, és a maradék időt nem tudjuk jól eltölteni. Épp ezért én még mindig a régi iskola híve vagyok, és még soha nem bántam meg, hogy nem ugrottam bele gyorsan egy kapcsolatba…

Nyitókép: Pexels