Nem kell szeretned, csak legyél a gyerekeim apja! – Szülőtárs keresés

Sokak számára talán furcsának tűnik, de csak az Egyesült Királyságban évente nagyjából ezer olyan tervezett baba születik, akiknek szülei nem házasok és nincsenek is párkapcsolatban egymással.

Mégis mindketten elkötelezett szülők. Számuk pedig folyamatosan nő, és egyre több szülőtárs kereső oldal segíti a hasonló családok létrejöttét.

Mi van akkor, ha a harmincas éveid közepén, végén jársz, de nem találtad még meg a Nagy Őt? Vagy megtaláltad, de csúnyán megégetted magad, és most ott vagy egyedül, miközben továbbra is babát szeretnél? A nők persze választhatnak spermadonort, a tehetősebb férfiak pedig igénybe vehetik petesejtdonor és béranya segítségét. Megpróbálkozhatnak – az egyedülállók számára egyre nehezebb – örökbefogadással is.

De mi történik, ha az ember úgy érzi, hogy szeretne közösen, családban gyereket neveli, és a csemetének mindkét szülőjére egyformán szüksége van? Nos, ebben az esetben a plátói szülőtársi kapcsolat a teljesen elfogadható opció. Ilyenkor az apa és az anya között nincs szerelem vagy szexuális vágy, de tökéletes együttműködésre képes jóbarátok, akik számára első a család, a közös gyerekek.

Mindketten úgy gondolják, hogy a szerelem múlandó, a szülőtársi elkötelezettség azonban örök, és ebbe a képletbe csak bezavarna a romantika. 

Vannak közöttük, akik együtt élnek, mások külön háztartást visznek, és felosztották a gyerekfelügyeletet. Emellett pedig – és itt a különbség az elvált szülőkhöz képest – közös programokat is szerveznek. Sőt, olyan is előfordul, hogy időközben mindkét szülőtárs megtalálja a szerelmet, és közösen, új párjaikkal együtt töltik a karácsonyt.

FORRÁS: PEXELS

A Guardian témába vágó cikkében például egy plátói szülőtárssal közösen babát vállaló nő meséli, hogy az ünnepek alkalmával ott volt mindkettejük új párja is, akik cseppet sem voltak féltékenyek az exekre. Elvégre tudták, hogy romantikus kapcsolat soha nem volt köztük – sőt, még szexuális sem. A két közös gyerek mesterséges megtermékenyítéssel született. Vidám, nagy karácsony volt: hét gyerek futkosott a fa körül, mivel új párjaiknak is volt kicsinye.

És itt el is érkeztünk egy érzékeny kulcskérdéshez: hogyan vállal gyereket két ember, akik nem éreznek villámcsapást, ha egymáshoz érnek, viszont közös értékrenddel és jövőképpel rendelkeznek? Nos, változó. Vannak, akik gond nélkül megélik a testiséget, igaz, a gyermekvállalás céljával a fejükben, nem magáért az örömszerzésért.

Akadnak, akik a leszbikus párok körében régóta népszerű “pulykatöltős” házi módszert alkalmazzák (az apajelölt spermamintáját a nő maga jutattja célba). Míg sokan a mesterséges megtermékenyítést választják. Nem kizárt az sem, hogy a két “barát” között kimondottan jó a szex, de romantikus érzelmek nem lángolnak fel, és ezt nem is erőltetik.

Plátói szülőtársnak lenni persze nem egyszerű: ez a családmodell annyira ismeretlen még, hogy sokan nem is vállalják nyíltan. Vannak, akik még a szüleik előtt is eljátsszák a párkapcsolatot, majd a szakítást, miközben a “baráti viszony a gyerekek érdekében” megmarad. Szép számmal akadnak fanyalgók, de az ezzel a módszerrel családra találó férfiak és nők véleménye megegyezik.

Ha nem adott ez a forma, és nem épülnek rá társkereső oldalak, valószínűleg soha nem válnak szülőkké, mivel egyszerűen kifutnak az időből. Vagy szülők lesznek ugyan, de egy örökké acsarkodó exszel háborúban, ami a gyereknek sem jó.

Az egyik érintett apa erről így beszélt a Guardiannak:

Ő 41, én 46 éves voltam, amikor családot alapítottunk, nem akartunk tovább várni, a fiunk 9 éves. Több olyan barátom van, akik elváltak, és kéthetente láthatják csak a gyereküket. Megy a harc az ünnepek körül, szó sincs spontaneitásról, apával és anyával közös programról. Ehhez képest mi bármikor találkozhatunk, és együtt, hármasban is töltünk időt, és ez az ő új férjét vagy az én barátnőmet sem zavarja. Nem bántam meg, hogy ezt a formát választottam, és a fiunk is boldog, kiegyensúlyozott gyerek.

Nyitókép: Pexels