Nemes Nagy Ágnes, a “férfiölő bestia”: Sosem akart szép lenni…
Tudjuk, hogy a belső értékeink a legfontosabbak, de mégis mindannyian szeretünk egy kicsit szépek lenni. Nemes Nagy Ágnes, gyermekkorom egyik kedvenc költője viszont egyáltalán nem állt baráti viszonyban saját vonzerejével, pedig feltűnően gyönyörű nő volt.
Úgy hírlik, hogy mindig megvetően beszélt saját külsejéről, „paraszti arcvonásairól”, a fiatalkori képeit pedig összetépte és elégette. Nemcsak a külsőségektől határolódott el, hanem az érzelmek kimutatását, a szentimentalizmust sem nézte jó szemmel. Pályakezdőként megírt verseire sem volt büszke. Szabó Magda mesélte a visszaemlékezéseiben, hogy a költőnő nem szerette, amikor felnőttként szóba hozták korai műveit, főleg nem a korai szerelmes verseit, amiket nem a nyilvánosságnak szánt.
Pedig Nemes Nagy Ágnes kiemelkedően szép, intelligens és termékeny művész volt. Diákkorától írt, húszas évei elején már folyóiratokban publikált és verseskötete jelent meg. Bántotta, hogy férjét a szépsége ragadta meg először, pedig az első randevújukon az Állatkertben a saját verseiből is felolvasott neki. Lengyel Balázs jogász szerencsére nemcsak Ágnesért, hanem a költészetért is rajongott, és beleszeretett a nő verseibe is. Ezzel sikerült letaszítani a másik vőlegényjelöltet a trónról.
Nagyot alkottak az egy évtizedes házasságuk alatt. Megalapították az Újhold irodalmi folyóiratot. A negyvenes években pedig nemcsak a költőnő volt az irodalom egyik meghatározó alakja, hanem a lakásuk is irodalmi központtá vált, ahol több híres író és költő is gyakran megfordult.
És persze mindnyájan beleszerettek egy kicsit Ágnesbe.
Plilinszky neki vitte el megmutatni az Apokrif első kéziratát, és az ő útmutatása alapján írta át. A költő egy időben komolyan azt gondolta, hogy – nem törődve azzal, hogy a bigámia bűn – feleségül veszi a már házas Nemes Nagy Ágnest. Vas István állítólag azt mondta róla, hogy férfiölő bestia. Ágnes tűrte az őt körülvevő rajongást, de saját bevallása szerint távol álltak tőle a szerelmi bonyodalmak. Két férfit szeretett élete végéig: szerelemmel a férjét, Lengyel Balázst, és plátói rajongással Szerb Antalt.
Forrás: Fortepan/Hunyady József
Legrégebbi barátjával, Szerb Antallal a kapcsolatuk Ágnes 18 éves korában kezdődött el, és egymásnak küldött versekben, közös budapesti sétákban bontakozott ki. Tőle tanulta meg fiatalon azt is, hogy a földi hiúság megvetendő. Ágnes saját bevallása szerint mindig nagyon csinosan érkezett a találkozókra, és a költő finoman rápirított, hogy magassarkú cipőben nem igazán lehet hosszú irodalmi sétákat tenni. Ez valószínűleg szerepet játszott abban, hogy felnőttként a nő miért ítélte el annyira a külsőségeket és ezzel együtt saját szépségét is.
A viszony az esküvő után is fennmaradt, a férfi a biztonság kedvéért felajánlotta, hogyha telefonon beszélnek, Ágnes szólítsa nyugodtan Marikának. Előzzék meg a bonyodalmakat, nehogy Lengyel Balázs féltékeny legyen. Kapcsolatuk Szerb Antal munkatáborba hurcolásával ért véget, de Ágnes soha nem felejtette el a férfit. Sok-sok évvel később egy jeruzsálemi látogatás során elsírta magát, amikor megérintette a siratófalat Szerb Antal helyett. Ez azon ritka pillanatok egyike volt, amikor a költőnő kimutatta az érzelmeit mások előtt.
De a férjét is őszintén szerette. Amikor Balázs 1945-ben kiszabadult a szovjet hadifogságból, ő két napot utazott egy vonat tetején, hogy újra lássa. Házasságuk később visszavonhatatlanul megromlott, amikor ‘57-ben egy ávós házkutatás során megtalálták a férj zakójába varrva egy erdélyi színésznő szerelmes levelét. Mindezek ellenére továbbra is barátok maradtak. Gyakran találkoztak, és a betiltása után pár évvel újraindították az Újholdat is. Érdekes, hogy Nemes Nagy Ágnesnek nem volt több komoly kapcsolata a válása után. Pedig udvarlói akadtak volna szép számmal: nemkívánatos szépségét idős koráig megőrizte.
Nyitókép: Fortepan
