Nő ne üljön a férfiak asztalához – hagyomány vagy diszkrimináció?

Kulcsár Edina igyekszik alkalmazkodni a roma szokásokhoz, mióta G.w.M-mel van együtt. Többek között például nem ül férfiakkal egy asztalhoz, legfeljebb annyira zavarja őket, hogy az ételt tálalja.

Ő azt mondja, bár korábban egyenlőségre törekedett a kapcsolataiban, mindezt egyáltalán nem bánja, párja pedig roppant hálás érte. De a celeb pártól függetlenül: vajon milyen az, ha a párod gyökeresen eltérő háttérből érkezik, és úgy kell közös nevezőt találnotok? Ennek sikere szerintem a következő dolgoktól függ…

Adott-e az összhang annyira, hogy megérje közös szokások mentén közös nevezőt találni?

Újra csak egy popkulturális példa jut eszembe: Charlotte maceszgombóca. A történet egyszerű: a Szex és New York leginkább családcentrikus tagja végre megismerkedik egy szintén nagy családra vágyó, hűséges és óriási szívű férfivel, akivel teljes az összhang… csak épp a pasi vallásos zsidó (nem ortodox, de aktív hitéletű).

Charlotte örömmel készíti a maceszgombócot az ősi zsidó recept szerint és gyújtja meg a gyertyát szombatonként egymás szemébe nézve, ám amikor rájön, hogy a gyönyörű, nagy gonddal felállított karácsonyfa ezentúl hiányozni fog a nappalijából, összeomlik. Egy ilyen esetben az út egymáshoz valahol középen van: nincs abban semmi, ha a karácsonyt a maga kulturális keretében megtartja a pár.

Elvégre a férfinak a zsidó spiritualitás a lényeg, amihez a nő hajlandó csatlakozni, párja viszont sosem volt eléggé hívő keresztény ahhoz, hogy a szellemi háttér jobban foglalkoztassa, mint mondjuk a karácsonnyal járó dekor- és ajándékarzenál. Nyugodtan kialakíthatnak hát közös szokásokat, amelyben egy szépen feldíszített fa és az ajándékozás helyet kap, de közben spirituális értelemben zsidók maradnak.

FORRÁS: FACEBOOK

Nem túl erős-e a meggyőződés ahhoz, hogy a két világnézet önfeladás nélkül közeledni tudjon egymáshoz?

Az előző pontban említett felállás persze csak akkor lehetséges, ha a férfi nem ultraortodox, a nő pedig nem aktív hívő, hanem inkább csak kulturális értelemben keresztény. Amint két határozott ragaszkodást látunk az eltérő háttérhez, máris nehezebb középen találkozni… Ennek példáját több szalafi – ultrakonzervatív – muszlim és hívő, áldozó, gyónó római katolikus kapcsolat kudarca példázza.

Bizonyára vannak pozitív példák is, de amikor a világnézet, hitélet és az azzal járó szokásrendszer mindkét fél számára kiemelten fontos, akkor a tapasztalat azért az, hogy az egyik félnek fel kell adnia a sajátját ahhoz, hogy a frigy sikeres legyen. Sokszor már csak azért is, mert a család különben nehezen – vagy épp egyáltalán nem – fogadja el a társulást… Suba a subához, guba a gubához – írja le a régi szólásmondás a sikeres párválasztás egy alapkövét.

És valóban: a hasonló hátterű embereknek lényegesen jobbak az esélyeik a harmonikus együttélésre, mint azoknak, akik nagyon más utcából érkeznek, legyen szó anyagi helyzetről, kultúráról, vallásról. Van olyan, amikor a szerelem és a kompatibilitás ezeket az akadályokat is legyőzi, de ott általában vagy az egyik fél nagyot változott, vagy sikerült találni egy középutas megoldást, mint Charlotte-éknak a maceszgombóccal és a karácsonyfával.

Végül pedig: akarunk-e, merünk-e úgy dönteni, hogy teljesen új alapokra építjük a kapcsolatot?

Létezik egy nézőpont, miszerint hagyomány az, hogy mit főzöl egy ünnep alkalmából és azt hogyan fűszerezed és tálalod, a nemi egyenlőtlenségekre épülő, illetve egyéb diszkriminatív szokások azonban nem tekinthetőek tradíciónak, hanem egyszerű patriarchális csökevények.

A definíció elmondva viszonylag egyszerű: megőrzésre váró hagyományról beszélhetünk, ha senkit nem bélyegez meg vagy zár ki nemi, faji, vallási, szexuális alapon, ugyanakkor újragondolásra kész csökevény akkor, ha bármilyen diszkrimináció az alapja.

Egy nőt – de akár egy férfit – kiküldeni a szobából egy egyszerű baráti beszélgetés alkalmával pusztán azért, mert nő – vagy akár férfi – erősen diszkriminatív lépés, így érdemes a közösség tagjai számára ezt időről időre felülvizsgálni. Minden eltérő hátterű párnál ezek azok a kihívások, amelyek a rózsaszín köd felszállása után törvényszerűen megjelennek…

Nyitókép: Facebook

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂