Női casanovák, akik csak alkalmi partnerekre vágynak

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább leomlanak az ítélkezés falai a párkapcsolati témákat illetően. Sokat léptünk előre: nagyanyáink idejében az egyedülálló nőket még keserű vénlányoknak titulálták, a női kezdeményezés ördögtől való volt, és az elvált titulus sem bizonyult túlságosan kedvezőnek.

Ehhez képest ma már elismerjük, hogy a szingliség sokak számára vágyott életforma, és nem él értéktelenebb életet, aki emellett dönt. A csajok nyugodtan randizni hívhatják a fiúkat, és egy váláson sem botránkozik meg senki. Mindezek ellenére még mindig bőven maradtak egyenlőtlenségek.

Egy partnereit gyakran váltogató, magas libidójú nőt látva a többség rosszalló fintorral megcsóválja a fejét – és valamennyien tudjuk, milyen kifejezésre gondol…  „A casanova kifejezés a férfiak vonatkozásában határozottan pozitív csengéssel bír. Azt sugallja, hogy az illető vonzó alfahím, aki a legtöbb nőt megkapja, és nem baj, hogy él is ezzel a lehetőségével – fejti ki véleményét a témáról a 33 éves Anett.

– Ezért találtam ki a hozzám hasonló lányokra a női casanova kifejezést. Szerintem ugyanis semmi megbotránkoztató nincs abban, hogy ugyanolyan intenzitással szeretném élvezni az életet, mint egy korombeli „jó pasi”. Huszonévesen átestem az első szerelmen, amiből majdnem házasság lett, de végül a jegyesség alatt csalódással végződött. Azóta nem vágyom tartós kapcsolatra, és ezt be is merem vallani.

Semmi bajom a férfiakkal, nem ábrándultam ki belőlük, egyszerűen nem érzem a késztetést, hogy hosszú távra le szeretnék horgonyozni bárki mellett. Ettől függetlenül hiszek a Nagy Őben. Ha vele találkozom, biztos, hogy az elköteleződéssel kapcsolatos hozzáállásom is megváltozik. De amíg nem futunk össze, addig nem vagyok hajlandó szűzies visszavonultságban tengetni a napjaim.

FORRÁS: PEXELS

Egész héten dolgozom, mellette tanulok, a harmadik diplomámat szerzem. A hétvégém viszont a pihenésé és az élvezeté. A baráti társaságomban több olyan csaj van, aki hasonló életszakaszát éli, mint én. Általában együtt járunk szórakozni, ami többnyire ismerkedéssel, gyakran alkalmi kalanddal végződik. Biztos vagyok benne, hogy erre most sokan felvonják a szemöldöküket, de csak azért, mert nő vagyok.

A tapasztalatom szerint rengeteg férfi él így, őket azonban nem sújtja rosszallás, de ha én nyíltan beszélek az életmódomról, rengeteg negatív reakciót kapok. Pedig nem csinálok semmi rosszat: minden aktusnál felelősségteljesen védekezem, és egyetlen partnert sem hitegetek azzal, hogy kapcsolatot szeretnék. Mégis megkaptam már nem egy pasitól – főként online ismerkedésnél, mert persze látatlanban merészebbek az emberek -, hogy kurva vagyok.

Amikor rákérdezek, miért nem baj, hogy ők ugyanezt csinálják, meg sem tudják értelmesen indokolni a véleményüket. Én viszont kiállok a női casanovák létjogosultságáért, és nem vagyok hajlandó szégyellni magam az életmódomért.” Anettet hallgatva nem tudom megcáfolni a szavait: tény, hogy a jelenség valós.

Persze a szexuális szabadossággal lehet egyetérteni vagy lehet ellenezni, ez mindenkinek a saját választása.

Az azonban semmiképp sem helyes, hogy ugyanazt a viselkedést másképp tesszük mérlegre, ha eltérő nemű emberekről van szó. Hiába nem botránkozunk meg a Szex és New York Carrie-jének mozgalmas szerelmi életén, ha a valós életben ítélkezéssel, rosszindulatúan reagálunk. Vajon ez a felfogás is változik idővel, mint a korábbiak? Vagy örökre így marad?

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂