Nőként egykor se hitelt, se nadrágot nem vehettél fel…

Nemrég világszerte címlapokon ünnepelték, hogy az angolok női focicsapata teltház előtt győzött az Európa-bajnokságon. Kevesen emlékeznek arra, hogy a labdarúgás évtizedekig tiltott gyümölcs volt a nők számára. Nem is beszélve olyan társadalmi vívmányokról, amelyek ma természetesnek tűnnek, de korábban esély sem volt arra, hogy a nők hozzájussanak. 

Az alábbi elképesztő listából szemezgetve nem véletlenül támad olyan érzésünk, mintha a nők évszázadokig tartó gyámság alatt lettek volna.

Persze az is felháborító, hogy milyen későn jutottak a nők szavazati jogukhoz, de voltak még olyan történelmi nyalánkságok, amelyeknek már az elolvasása is joggal borzolja a kedélyeket.

Majd mi megmondjuk, lehet-e hitelkártyád! 

Bizony, volt olyan idő, amikor a bankok határozták meg, hogy a szebbik nem tagjai mire költsék a pénzüket. A hetvenes évek Amerikájában az egyedülálló vagy elvált nőnek egy férfit is magával kellett vinnie a bankkártya igényléshez, hogy aláírja a kérelmét. Végül a szenátusnak kellett elfogadni az egyenlő hitellehetőségekről szóló törvényt, hogy ne diszkriminálják a nőket. Milyen szerencse, hogy a férjezetteknek nem volt ilyen problémája.

Nem lehettek az esküdtszék tagjai 

A századforduló női bűnözőinek vajmi kevés esélye volt arra, hogy kiváltsák a női esküdtek szimpátiáját, ilyen ugyanis nem létezett. Az általános vélekedés szerint egyrészt meg akarták kímélni a nőket az egyes bűnesetek durva részleteitől, másrészt el akarták kerülni, hogy egy női esküdt túlzottan szimpatizáljon a bűnössel. Hosszú évtizedek teltek el, mire úgy döntöttek, hogy a bíróságok tilalma nevetséges.

Nem lehettek űrhajósok

Hivatalos tiltás ugyan nem volt, de a NASA toborzó módszerei hatékonyan megakadályozták, hogy egy nő akár a legelső interjúra bejusson. Sokáig kizárólag katonai tesztpilóták jelentkezését fogadták el, és csupán 1979-től jelentkezhettek nők is az űrprogramba. Szerencsére kiderült, hogy ők is jól bírják a súlytalanságot és a bezártságot.

Drágám, ne légy férfias!

A nőkkel szembeni tiltások természetesen kihatottak az életmódra és a divatra is. A kényelmes fürdőruhát még hírből sem ismerték a nők, a ‘20-as évek nyilvános strandjai nem voltak igazán bőrbarátok. Az erkölcsös úszóöltözéket járőrök ellenőrizték a partokon, és aki nem akart bokáig érő krumpliszsákot viselni, felszólították, hogy öltözzön át. Az ellenállókat letartóztatták. Amíg az ötvenes években Brigitte Bardot le nem dobta a textilt, addig nem volt könyörület fürdőruha ügyben.

Sokáig a nadrág sem számított megfelelő viseletnek, sőt, helyenként törvénybe is ütközött a hordása. A nadrágos nő gyanús. Egy hölgy ne öltözzön férfinak – hangzott az ítélet. Végül a divattervezők indították el a változást a társadalom hozzáállásában. Coco Chanel egész kollekciókat húzott fel a nadrágra, Marlene Dietrich pedig megmutatta a világnak, hogy egy nő úgy is lehet szexi, ha nem látszik a lába. Brad Pitt a minap szoknyában jelent meg egy filmpremierjén. Mi tagadás, nem lett tőle kevésbé vonzó.

A nyilvános helyen való dohányzás is kiverte a biztosítékot, elvégre a cigarettázás is férfias tevékenység, amolyan cowboyos. New Yorkban ezért úgy döntöttek 1908-ban, hogy egy nő ne gyújtson rá csak úgy étteremben, bárban vagy egy hotelben. Különben hová lesz ez a világ…?

Számos dolog van a női testen, ami tiltásra érdemes, miért maradna ki a méh a listából? A fogamzásgátló szedése hosszú ideig tabunak számított, mondván, nem lehet beavatkozni a természet akaratába. Az USA-ban például a ’60-as években lehetővé tették a szedését, de csak a feleségnek. Szegény Bridget Jones, tehetett volna aszpirint a térdei közé.

A játék nem a női testre lett kitalálva

A sport területén is meghökkentő tiltásokra lehet bukkanni. Az első világháború idején például, amíg férjeik a fronton próbáltak helytállni, az otthon maradt brit nők felvirágoztatták a női focit. Szenzáció lett belőlük, tízezres tömegek voltak kíváncsiak arra, hogy rúgják a bőrt a hölgyek. 1921-ben a sportág vezető testülete ennek ellenére közölte: a labdarúgás nem megfelelő a női test számára. 1971-ig eltiltották a női csapatokat a játéktól.

Az ókori görögök sem mentek a szomszédba ötletért, már ami a nők feletti gyámkodást jelenti. Az olimpiai szervezői kijelentették, hogy férjezett nők nem csupán atlétaként, de nézőként sem vehetnek részt a játékokon. A rendelet annyira szigorú volt, hogy halálbüntetést helyeztek kilátásba a megszegőknek.

A maratonfutás is vörös posztónak számított. Az amerikai amatőr atlétikai szervezet kutatásokra hivatkozva közölte: a hosszútávfutás terméketlenséget okozhat a nőknél. Most mondja azt valaki, hogy könnyű élete volt a szebbik nemnek.

Ne hőbörögjenek a szinglik, a férjes asszonyoknak sem volt mindig mámor az életük. Nem tarthatták meg például a lánykori nevüket, mert az is rosszalló tekinteteket vont maga után. A munkaadó esetleg visszatartotta a fizetést, vagy nem engedték a nőt szavazni.

És végül egy személyes kedvenc: a gőzmozdony kora 19. századi megjelenésekor egyes „kutatók” nem javasolták az utazást a női test számára, mert a vonat gyorsulásánál bizony kirepülhet a nők méhe.

Nyitókép: Unsplash