Nyitott házasság: Izgalmasnak tűnik, de a veszélyeire gondoltál?
Ma már párkapcsolati dolgokban is nagyobb a szabadság. A régi klasszikus „családos” vagy „egyedülálló” modell mellett számtalan más lehetőség létezik: együttélés nélküli párkapcsolatok, alkalmi együttlétekkel megelégedők, vagy épp nyitott házasságok.
Egyúttal azonban azt látom, hogy az új verziók megjelenése sokakat megzavar, főleg, ha kellő önismeret nélkül vágnak bele az extrémebb életformába. A médiából áradó lazaság, önfeledtség éltetése, az „élj a pillanatnak” varázsa kellően vonzóan hangzik ahhoz, hogy a hagyományos kapcsolatok kötelezettségeit valami könnyebbnek – és talán divatosabbnak, vagányabbnak – vélt formára cseréljék fel.
Ez természetesen mindenkinek szíve joga. Én mégis azt ajánlom, hogy mielőtt nekivágna valaki a házassága nyitottá tételének, gondolja át az alábbiakat!
Ne azért menj bele, mert vagánynak akarsz tűnni!
Tiszteletre méltó, hogy elfogadjuk mások kapcsolati szokásait, de csak akkor, ha ők is ezt teszik a miénkkel. Laura egy modern, nyitott társaságba került bele az esküvője után, ahol két pár is azt vallotta: a szerelemben fontos a nagyvonalúság, ezért nem tagadják meg egymástól a külső kapcsolatokat. Ezzel nem is lett volna baj, a lány azonban úgy érezte, hogy a baráti találkozók alkalmával egyre nagyobb rajta a nyomás.
„Meggyőzőek voltak az érveik, én pedig a hűséghez való ragaszkodásom miatt kezdtem ósdinak, földhözragadtnak érezni magam. Egyébként is egy bizonytalanabb időszakomat éltem, így végül teljesen elhittem, hogy rosszul gondolkodom, és én magam vetettem fel a férjemnek, hogy haladjunk a korral. Aztán iszonyúan megbántam.
Én el sem jutottam odáig, hogy lefeküdjek más férfival – nem tudtam rászánni magam -, Robi kalandját hallva pedig kiborultam. Majdnem ráment a házasságunk. Rá kellett jönnöm, hogy a szerelemben távol áll tőlem az ilyesfajta nagyvonalúság.”
Ne azért, mert imponálni akarsz a párodnak!
Egy ismerősöm a párja rábeszélésére szánta rá magát a nyitott kapcsolatra. Attila férfi létére nem szeretett volna kevésbé modernnek tűnni, mint az élettársa. A könnyed, plusz örömökkel járó „randizgatás” azonban hamar átment náluk keserű versengésbe, az elfojtott indulatok pedig idővel felszínre törtek.
Kiderült, hogy mindketten rosszul ismerték magukat – képtelenek voltak elviselni a tudatot, hogy a másik egy idegennel bújik ágyba. Szerencsére egy idő után átlátták, hogy náluk ez csak féltékenységhez és megbántottsághoz vezet, így visszatértek a hagyományos felálláshoz, és azóta jól megvannak.
Ne azért, mert rettegsz, hogy megcsalnak!
Sajnos akadnak, akiket az önbizalomhiány vagy a megcsalástól való félelem vesz rá erre a döntésre. Ilyenkor könnyebb azzal vigasztalni magad, hogy a másik a te beleegyezéseddel teszi, amit tesz – de ez egyáltalán nem fog segíteni a történtek feldolgozásában. Ha alapvetően fájdalmat, kétségeket, szorongást érzel, amikor más ágyában képzeled el a párod, akkor ez nem a te műfajod. Fogadd el, és ne erőltess magadra valamit, ami lelkileg teljesen földbe döngöl!
De akkor ki éljen nyitott házasságban?
Csakis az, akit nem a belső félelmei, a bizonytalansága, vagy épp a másik/mások felé táplált megfelelési kényszere vezet. Valóban akadnak párok, akiknél jól működik a dolog, és egyik fél sem érzi megbántottnak, csalódottnak magát. Ehhez azonban a kiváló önismeret épp annyira fontos, mint a párunk ismerete. Mindenki másképp szeret, mindenkinek más fér bele a szerelem/kapcsolat fogalmába. Egy ilyen kényes kérdésben pedig csak akkor lehet jó döntést hozni, ha a pár tagjai teljesen egyformán gondolkodnak a téma kapcsán.
Nyitókép: Unsplash