Nyugi, anyatesttel is bátran belevághatsz egy sportba!

Sportolni egészséges. Ép testben ép lélek. Jó szlogenek, ismeri mindenki, de mennyire gondoljuk őket komolyan? Sokunk bizony leginkább megmarad az elméletnél.

Mert sportolni egészséges ugyan, de nem túl élvezetes – egészen addig, amíg meg nem találod azt a mozgásformát, ami a tiéd.  Egyetemista koromban a barátnőim még elrángattak ide-oda. Igazi pörgős zsírégető programokra, de egyik sem lett a szívem csücske.

Nem azért, mert nem voltak jók, de nem voltak nekem valók. Aztán anyuka lettem és a sportolásra szánható időm köddé vált, így azon sem kellett nagyon gondolkodnom, hogy a felszedett kilók hogyan fognak lemenni rólam.

Ahogy nőttek a gyerekeink, a férjem egy nap felajánlotta: szívesen vigyáz a csemetéinkre pár órát hetente, mozduljak ki, ahova csak szeretnék. Ez visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnt, és úgy döntöttem, keresek valami edzést, amire rendszeresen járhatok.

Az elvárásaim a következők voltak: ne kelljen vennem hozzá semmit, mert ki tudja, fogom-e hosszú távon csinálni. Ne kelljen bonyolult koreográfiát megjegyezni, mert az sose ment. És ne igényeljen komoly izommunkát, mert az izmaim használata leginkább gyerek emelgetésre és cuccok hazacipelésére korlátozódott az utóbbi években. Ja és ha már szabadidő, akkor ne legyen monoton!

Átnézve kisvárosunk sport kínálatát, végül a jógánál és a zumbánál lyukadtam ki. A zumba nyerte meg a soron következő szabadnapomat, mivel azt láttam kockázatosabbnak a kettő közül. Ugyanis azt írták, hogy minimális koreográfiája van – gondoltam, ha nem jön be, még mehetek jógázni.

Szóval egy nem lyukas zokni, egy “még jó lesz rám” melegítő, és egy “kicsit tapad rám, de nem nagyon gáz” póló kíséretében elmentem első zumba órámra. Hát mit ne mondjak, ha új sportba kezdesz, ne az elsők között érkezz! Mert akkor mennek a törzsvendégek, szuper spéci ruházatban, tökéletes testtel…

FORRÁS: UNSPLASH

Az is normális, hogy ők már ismerik egymást és beszélgetnek egy jót edzés előtt. Szóval az önbizalmam nem igazán nőtt meg. Egészen addig, amíg a többiek is el nem kezdtek szivárogni. Megjelentek az anya testű sorstársak, a mozgásra vágyó, hétköznapokon számítógéphez kötött középkorúak. És a jókedvű nyugdíjasok, akik simán csak élvezni jöttek az életet és a társaságot.

Aztán berobbant a terembe egy nálam vagy húsz évvel idősebb, csupa mosoly, energiabomba nő – mint kiderült, az oktató. Talán még a nap is kisütött a teremben! Üdvözölt mindenkit, és bekapcsolta a zenét. Mintha egy trópusi bulin találtam volna magam a tél kellős közepén!

A koreográfia tényleg egyszerű volt, nagyjából az ötödik órára kezdtem is belejönni, de addig is élveztem minden percét. Igazi örömtánc volt. Nem voltam benne jó, de nagyon élveztem! Egészen a legkisebb gyermekünk érkezéséig ide jártam, aztán a zumbát felváltotta a babaváró jóga.

Azóta az életem több olyan fordulatot vett, amikor kénytelen voltam újabb és újabb mozgásformákat kipróbálni. Volt, ami bejött, és volt, ami nem. Most sem vagyok kitartó vagy erős, és nem fogytam egy dekát sem, de a sport megmaradt kikapcsolódásnak, élvezetnek.

A gyerekek úszásoktatása alatt úsztam, a tavalyi karantén alatt bicikliztem, a lezárások előtt kipróbáltam a gerincterápiás kendős jógát, ami nagy szerelem lett. (Ki ne szeretne egy hatalmas kendőben hintázni?)

Elhatároztam, hogy most sem adom fel: becsatlakoztam egy online jógás csoportba – kendő hiányában immár a talajon – minden reggel fél órára munkaidő előtt. Most ennyi fér bele. A gyerekek elég gyakran bekukkantanak, kitúrnak a jógaszőnyegemről és összevesznek, kiabálnak, átölelnek, megpuszilnak, ahogy szoktak. Nem baj, most ez van.

Elhatároztam, ha beindul az élet, kipróbálom a bokszot valamilyen formában a jóga mellett. Az elmúlt idők feszültségét szeretném kiadni magamból, és egy bokszzsák püfölése megfelelő és vonzó lehetőségnek tűnik ehhez. Mert a sport erre is való.

Nemcsak a testemnek szól, hanem a lelkemnek is.

Én ugyanis egy egész vagyok. Ha így egyben meg tudok szeretni egy mozgásformát, akkor az az enyém lesz rövid vagy hosszú időre, amíg boldoggá tesz. Szerintem így érdemes csinálni. Vagy így is érdemes. Mert nem mindenki tökéletes alakú és mozgékony. Van úgy, hogy az ember önmagáért mozog, csak úgy, mert jó!

Nyitókép: Unsplash