Örömlányok, akik a testük mellett az eszükkel is hódítottak…

Sokan gondolják, hogy aki a testéből él, annak nem lehet túl sok esze, vagy éppen nem használja azt. Pedig gondoljuk csak végig, hogy micsoda fifika kell ahhoz, hogy beférkőzz egy király ágyába, vagy a kor legnagyobb politikusai között illegesd magad!

Persze ezek a férfiak mindig is éhezték a nőies idomokat, és komoly harc dúlt a kegyeikért. Ezért ahhoz, hogy kiemelkedj a tömegből, nemcsak szépnek, de okosnak is kellett lenni.

Egyházi iskolából az alvilág sztárja

Cora Pearl életében egy éjszaka hozta el a változást. A lány Londonban született ugyan, de egészen kislány volt, amikor Párizsba került, ahol egyházi iskolában kezdett tanulni. Eszes és szép volt. A nagymamája gondosan ügyelt rá, hogy tisztességes lányt faragjon belőle, Cora – aki akkor még Emma Elizabeth Crouch volt – pedig nem állt ellen.

Tette, amit tennie kellett. Művelt, intelligens nővé cseperedett, és bármilyen társasági rendezvényen otthonosan mozgott. Egyik este egyedül indult haza, és ez jelentette addigi életének utolsó éjszakáját. Összetalálkozott egy férfival, aki elhívta magával, beültek egy kocsmába, ahol jól szórakoztak és a kelleténél többet ittak. Legalábbis Cora, aki reggel egy ötfontos bankjegy mellett ébredt.

Ez akkoriban egy kisebb vagyonnak számított, viszont az ártatlansága odalett. Ettől kezdve egy férfira sem tudott emberként tekinteni, undorodott tőlük. Szégyenében úgy döntött, hogy soha többé nem megy haza, felvette a Cora Pearl nevet és bordélyházról bordélyházra vándorolt. Kifinomultságának és szépségének köszönhetően viszont hihetetlen sikere volt a szakmában, kapkodtak utána a „munkáltatók” és a férfiak is.

Egyre feljebb és feljebb került a ranglétrán, egyre nagyobb nemesek ágyában fordulhatott meg. Hihetetlen vagyonra tett szert, viszont egy botrány miatt kiutasították Franciaországból. Így Európa-szerte megfordult, visszament Londonba, de élt Nizzában és Monacóban is. A vagyonát azonban sikerült felélnie az utazásai alatt, így elszegényedve halt meg.

A prosti, aki nemesi származást adott az utódainak

Nell Gwynn beleszületett a szakmába, ugyanis édesanyja jól menő bordélyházat üzemeltetett. Amikor apja elhagyta a családot, a testvéreivel és az anyjával Drury Lane-be, a prostituáltak központjába költözött. Nem volt kérdés, ekkorra már kitanulta a szakmát és idővel keresett örömlánnyá vált, aki nem csupán bordélyokban, de kocsmákban is dolgozott. Hamar híre ment hamvas szépségének.

Nell viszont nem elégedett meg a „kapott” életével, és amikor a londoni színház újjá épült, elhatározta, hogy színésznek áll, kihasználva a kor két sztárjának – Charles Hartnek és John Lacynek – a vonzódását. Remek színészi képességeinek köszönhetően hamar be is került a társulatba, ezzel együtt pedig a királyi udvarba. Itt hamar II. Károly angol király kedvence lett.

Ugyan osztoznia kellett egy tucatnyi másik szeretővel, mégis olyan közel került a királyhoz, hogy az végül nemesi származással jutalmazta. Nell Gwynn és a király a 17. század közepétől szoros kapcsolatban éltek, és a nő több gyereket is szült neki. Persze a király egyiket sem ismerte el, egyikük mégis nemesi címet kapott Nell közbenjárásával: St. Albans hercege lett. Így lett egy szegény sorsba született prosti gyermeke nemes.

Boldog, hosszú élet…

Ebben a szakmában kevesen mondhatják el magukról, hogy hosszú és kiegyensúlyozott életet élnek. Catherine Waltersnek azonban sikerült. Vállalkozása ellenére, amit egészen nyolcvan éves koráig nem adott fel, sikerült ágyban, párnák között, békésen elmennie. Úgy, hogy közben nagyra nőtt vagyonát is meg tudta tartani.

Sikere azonban nem kizárólag a testének volt köszönhető, Catherine kurtizán mivolta mellett divatdiktátorként volt főként a köznép szeme előtt. Milliónyi pletyka terjengett róla, viszont őt éppen a diszkréciója tette naggyá. Fiatalon meghódította a walesi herceget, később pedig III. Napóleon ágyában és a francia pénzügyminiszter karjaiban is helyet kapott.

Már fiatalon elég pénzt tudott gyűjteni ahhoz, hogy az egész élete finanszírozva legyen, és társaitól eltérően okosan gazdálkodott. Így gondoskodott öreg napjairól, tett félre annyi pénzt, hogy idős korára is elég legyen. A viktoriánus London a lábai előtt hevert, ő pedig okosan kihasználta ezt…

Nyitóképen: Cora Pearl, forrás: Wikipédia