Örülj, hogy nem érted a mélyszegénységet – és ne ítélkezz!

„Addig ütném azt a szörnyeteget, aki anyának hívja magát, amíg mozog” – fakad ki egy nő, akinek kommentjét hetvenen lájkolják. Valahol érthető a dühe, mert egy olyan kislány szülőjéről van szó, aki 2 évesen újszülött súlyban került a kórházba. Mégis milyen szülő az, aki így elhanyagolja a saját gyerekét?

Ahogy telik-múlik az idő, a gyerekeket segítő civil szervezet egyre több információ morzsához jut hozzá. Kiderül, hogy a kislány kórházi körülmények között, speciális tápszerrel is alig gyarapszik, és nincs, aki látogassa őt a kórházban. Amikor hónapokkal később, egy szép szombati napon az anya eljön érte, hogy hazavigye, a csoport több ezer tagja azonnal sokkot kap. Hogy van bőr a képén???

Néhány napon belül világossá válik, hogy az anya egyedül neveli gyerekeit (a kislány testvére egészséges, jó súlyban van), egy épp csak három fallal rendelkező, fából összetákolt bodegában. Egy rettenetesen szegény falu külterületén, ahol nincs se víz, se áram. Felmerül annak lehetősége, hogy az anya lemond a kislányról, de ez egyelőre még a jövő zenéje. A jövőé, ami egy pehelysúlyú, madárcsontú, sokat szenvedett beteg kisgyerek számára télvíz idején ilyen körülmények között bizonytalan.

„Micsoda mocskos féreg, élvezi, hogy a gyereke szenved? Hagyja meghalni?” – írja valaki. Nem hibáztatom, mert a kislány állapota valóban szívfacsaró. Mióta gyerekem van, az ilyesmi mélyebben érint engem is, mint valaha. Ugyanakkor azt is látom, hogy a középosztálybeli, átlagos egzisztenciájú ember egyáltalán nem érti a mélyszegénységet, illetve azt a kontrollvesztettséget és determináltságot, amelyet az hozhat.

A népmesék romanticizálják a szegénységet, holott a nyomor olyan alapvető döntésektől fosztja meg az embert, amelyek az átlag számára elképzelhetetlenek: hova megyek, mit csinálok, mit teszek az asztalra enni? Közben pedig más, kegyetlenebbnél kegyetlenebb döntésekre kényszerít, mint ez a mostani is: lemondani a gyerekről a túlélése érdekében, vagy mellette maradni úgy is, hogy megfelelő források híján rosszabbak az életkörülményei, túlélési esélyei?

FORRÁS: UNSPLASH

Racionálisan nézve a helyzet az, hogy a kislánynak valószínűleg van valamilyen betegsége – ez a parazitafertőzéstől az ételallergián át bármi lehet -, ami a drasztikus súlyvesztéshez vezetett, és ami miatt a kórházban sem gyarapodott kellő ütemben. Az anya nem gonoszságból vagy élvezetből hagyta ilyen állapotban, hanem egyszerűen egy iskolázatlan, egyedülálló, segítség nélkül maradt, mélyszegénységben élő ember. Aki számára kihívást jelent az is, hogy a falujából bejusson a városba, mert az oda-vissza buszjegy ára az egész család két napi élelmezésének felel meg.

Az egészséges gyermekével még úgy ahogy elboldogult, de a beteg kislány olyan állapotba került ebben az élethelyzetben, ami majdnem végzetes volt. Igen, valószínűleg ő is tudja, hogy a gyereknek jobb volna olyan helyen, ahol gondoskodnak róla megfelelően. De közben meg azért nehéz lemondani a gyerekedről, még ha racionálisan tudod is, hogy nem vagy képes megfelelően gondozni.

Kisebb mértékben ugyan, de egy jótékonysági szervezet háttérmunkájában én is részt veszek. Az értetlenségből táplálkozó ítélkezést és lincshangulatot ott is rendszeresen láthatjuk. Amikor kitesszük, hogy egy nyolcgyerekes család milyen körülmények közül vár segítséget, menetrendszerűen érkezik tucatnyi dühös komment is, miszerint minek szül ilyen körülmények közé nyolcat?

(Azért, mert azt se tudja, mi az a fogamzásgátlás, egyébként sincs rá pénze, és az ő kultúrájában a gyerek a legnagyobb érték, a saját elvesztett gyerekkor visszanyerésének reménye. Plusz vannak, akik olyan abúzusban élnek, hogy nincs is önrendelkezésük a reprodukciós képességük felett.)

„Ha már ennyi a gyerek, miért nem megy el dolgozni?” (Azért, mert egy zsákfalu külterületén lakik Szabolcsban, a legközelebbi település munkalehetőséggel egy óra buszozás, de neki egy napi buszozás annyiba kerülne, amennyi a család két napi élelmezése. És nem tud a semmiből tartalékot képezni, hogy kihúzza az első fizetésig… már ha egyáltalán felveszik, mert egyébként meg 6 osztályt végzett 45 éves roma.)

Megoldások a problémára? Rendszerszintű változásokra lenne szükség: megfelelő felvilágosításra és mentorációra, ingyenes, de legalábbis hozzárférhető fogamzásgátlásra. Védett házakra, ahol az abuzált nők és gyerekek talpra állhatnak, iskolajáratokra és bentlakásos intézményekre, adókedvezményekre a munkáltatóknak, ha ennyire hátrányos helyzetű dolgozót vesznek fel… és még sorolhatnánk, mi minden kellene még, hogy a nyomor ne termelje újra önmagát generációról generációra.

Akárhogy is, mindez egyelőre nincs meg. Csak gyerekek vannak, akik éheznek, fáznak, nem gondoskodnak róluk megfelelően, ha betegek, és nincs mellettük szülő, ha kórházba kerülnek.

Bőven elég, ha mindent megteszünk, hogy az őket segítő civil szervezetek munkáját megkönnyítsük, és közben pedig… dolgozunk magunkon, hogy kevesebb legyen bennünk az ítélet és több az empátia. Még akkor is, ha hála az égnek a fentiekben ismertetett élethelyzetek távol állnak tőlünk…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr