Én nem megszerezni akarok egy nőt, hanem birtokolni
Igen, tudom, erős a cím… Milyen nárcisztikusan hangzik ez, ugye? Milyen korlátozónak, elnyomónak vagy akár tárgyiasítónak. Egy egészséges kapcsolat nem ilyen… Tényleg nem?
A férfiakra jellemző szokott lenni, hogy meg akarnak szerezni nőket
Akár csak egy szex erejéig. Az már sikert jelent, hiszen megkapta. De tényleg megkapunk valakit, akivel sikerül odáig eljutni, hogy ágyba bújunk vele? Persze nyilván többet jelent, mintha elzavart volna, de a mai világban azért ez már nem egy olyan nagy teljesítmény.
Aztán egy sikeres hódítás után férfiasságuknak biztos tudatában elégedetten hátradőlnek, mintha legalábbis elfoglaltak volna egy várat, leigáztak volna egy kontinenst. Valójában pedig nem kapott túl sokat a másiktól, nem jutott vele túl mélyre, csak tizenegynéhány centire, de a lelkét még nem érte el. Azt hiszem, hogy az fiatal felnőttként elég is lehet, de én közeledve a 40-hez nem erre vágyom.
Nem érdekel akárki…
Nem érdekel akárki, valaki, bárki hanem csak az a nő, akit nem tudok kiverni a fejemből, akinek a távolléte szinte fizikai fájdalmat okoz. Nemcsak 1-2x akarom megkapni, nemcsak “össze akarok vele ütközni” és továbbállni, hanem azt szeretném, hogy az enyém legyen. Szeretném, ha én lennék a legtöbbször az oka annak, ha mosolyog, ha én lennék az, aki körül a gondolatai forognak, ha rám vágyna, engem hiányolna. Én a lelkét szeretném megkapni, meghódítani és a magaménak tudni.
Mert igen, én a kizárólagosságban hiszek, én a tiéd vagyok és te az enyém. Senki más nem érdekel, senki mást nem akarok, senki mást nem engedek ilyen közel magamhoz. Viszont ezt nem lehet elvenni, nem lehet kierőszakolni. Ez egy olyan dolog, amit csak ki lehet érdemelni. Azzal, hogy tényleg odafigyelsz rá, megismered, megtudod, hogyan teheted boldoggá. Megadod neki mindazt, ami miatt biztos lehet benne, hogy soha senki mást nem szeretne az életébe, csak téged. Minden más könnyű, felszínes gyerekjáték. Addig senki nem igazán a tiéd, amíg ő maga nem érzi azt, hogy csak te kellesz. Persze ehhez idő kell, energia, türelem és szeretet. És a legszebb ebben, hogy nincs benne elnyomás, nincs ketrec, nincs hatalom. Hiszen csak akkor lehet igazán a tiéd valaki, ha ő gondolja azt, hogy úgy szeret, hogy mindene csakis hozzád tartozik. Ha te azt mondhatod neki, szabad vagy, bármikor elmehetsz, ha szeretnél, viszont megteremtesz mindent, hogy ne érezhesse azt, hogy máshova vágyna.
Nem kell senki más
Egy kapcsolat szerintem akkor tökéletes, ha mind a ketten ezt érzitek, ha nem vágytok másra, ha nem vágytok máshova, ha azt érzitek, hogy teljes mértékben át tudjátok adni magatokat a másiknak. A testeteket, a gondolataitokat, az érzéseiteket, a hibáitokat. Ha azt tudjátok mondani: tessék, itt van mindenem, mindent megmutatok, eléd teszek, neked adok, tudsz így szeretni? És ha a válasz mindkettőtöktől az, hogy igen, mindennél jobban, akkor megnyertétek az életet.
Nyitókép: Midjourney