Elvárhatod a párodtól ugyanazt, amit magatól is elvársz?

Ha boldog párkapcsolatban szeretnénk élni, akkor talán az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk, hogy nem vagyunk egyformák. Nem várhatjuk el mindenben ugyanazt a másiktól, mint saját magunktól, mert akkor biztosan csalódás lesz a vége.

Vitás helyzetekben sokszor előjöhet az a mondat, hogy „Ha én képes vagyok rá, akkor te miért nem? Ha nekem megy, akkor neked is menne!” Ami néhány dologban igaz is lehet. Például, a szemetet bárki képes kivinni, vagy a tányérokat bepakolni a mosogatógépbe. Nyilvánvalóan vannak olyan alapvető készségek, amiket el lehet várni egy kulturált embertől. Viszont nem szabad abba a hibába esni, hogy azt hisszük, mindenki ugyanúgy működik, mint mi, ugyanazok a prioritásai, ugyanúgy gondolkodik a dolgokról.

Hozzánk hasonlót válasszunk!

Azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de a hosszú távú párkapcsolatokra vetítve nem hiszem, hogy ez igaz lehet. Kellenek olyan dolgok, amikben különbözünk, mert ezt színesíti a kapcsolatot, a különbözőségeinkkel tudunk olyan pluszt adni a másiknak, amitől ő is több lesz. De szükség van arra, hogy a lényeges pontokban egyezzen a véleményünk.

Buta példa, de szemléletes: hogyha csak a pár egyik tagja hisz a monogámiában, és csak ő gyakorolja azt, akkor nem lesz túl hosszú életű a kapcsolat. Ez pedig számtalan más dologra is igaz. Ha számodra fontosak a hosszú, mély, tartalmas beszélgetések, akkor szenvedni fogsz egy olyan társ mellett, aki csak tőmondatokban reagál, vagy inkább a focit nézné a csillaghullás helyett.

Esszenciális igényeitek egyezzenek!

Nem egyformán fejezzük ki a szeretetünket, és nem is ugyanarra vágyunk. Van, aki akkor érzi magát igazán szeretve, ha gondoskodnak róla. Ami jelentheti azt is, hogy finom vacsorát kap, de azt is, hogy elviszik helyette a kocsit a szervizbe. Megint másoknak nélkülözhetetlen, hogy napi szinten 2-3-4-5x meg legyenek ölelve, simogatva, mert a fizikai érintések által érzik, hogy szeretve vannak. A lényeg, hogy az fontos, hogy ezekben a dolgokban nagyjából egyezzünk, vagy legalább meg tudjuk adni a másiknak azt, amire szüksége van.

Ahol a veszekedések kezdődnek…

Attól, hogy az alap értékeink, vágyaink, céljaink egyeznek, még sok minden lehet, amiben különbözünk. Ilyen szokott lenni a miért késel mindig, miért hagyod szét, miért felejted el, miért nem jut eszedbe, miért nekem kell ezt is. Vagy olyasmi, hogy miért nem tudsz kiállni magadért, miért nem kéred ki magadnak – esetleg a másik végleten – miért húzod fel magad ezen, miért stresszeled magad, ez nem is lényeg!

Nem ugyanolyan szűrőn át látjuk a világot. Ez egy borzasztóan fontos felismerés. Egy színvaknak se kezded el magyarázni két szín között a különbséget, amit ő egyformának lát, csak elfogadod, hogy ő ezeket nem tudja elkülöníteni. Hiszen megérted, hogy nem képes rá. Ugyanilyen megértésekre és felismerésekre lenne szükség számos más dologgal kapcsolatban is. Meg kell érteni és el kell fogadni mások és saját magunk gyengeségeit is. Ami sokszor nem megy könnyen.

Kép forrása: Unsplash

Ha viszont tudjuk, hogy a másiknak hol vannak a határai és hozzá képest várunk el tőle dolgokat, akkor sokkal kevesebb feszültség lesz. Vagy ha a hiányosságait bekalkuláljuk és keresünk valamilyen megoldást, amivel csökkenthetjük ennek a negatív hatásait. Minden jobb, mint azzal jönni neki, hogy „Ha én képes vagyok rá akkor te is!” Nem, egyáltalán nem biztos, ahogy mi sem tudunk mindent olyan jól csinálni ahogy ő.

A belefektetett energia fontosabb, mint a végeredmény

Az életben általában az számít, hogy milyen eredményeket érünk el, nem pedig az, hogy ezt mekkora erőfeszítések árán érjük el azt. A párkapcsolatoknál viszont más a helyzet. Ha a párunk erőn felül próbál teljesíteni a gyengeségeiben, az akkor is értékelendő, ha a végeredmény kevesebb, mint amire mi képesek vagyunk. Hiszen ezzel azt mutatja meg, hogy fontosak vagyunk neki annyira, hogy ebbe energiát tegyen bele.

Nyitókép: Unsplash