Hagyd félrelépni a párod – feltöltődve fog visszatérni hozzád!

Alapvetően monogám emberként sokáig nem értettem, miért lépnek félre emberek. Azt sem, miért választják az etikus poligámiát. Ha szeretsz valakit, miért vágysz másra? Ma már másképp látom ezt: előfordul, hogy bizonyos helyzetekben egy időre félre kell menni, hogy aztán tudjuk, miért térünk vissza. 

Amikor az ember egy régi, helyenként már rozsdásan működő, sok-sok harci heggel ékesített kapcsolatban tengődve hagyja, hogy udvaroljanak neki egy kicsit, fürdik a bókokban, kedves gesztusokban, netán megnyílik egy idegen felé, érzelmileg máris megcsalta a másikat. Ha netán egy-egy csók, egy kis szex, egy futó románc is lesz a találkozásból, máris összevonja a szemét a többség. Félrelépett, undorító!

Pedig nem biztos, hogy minden esetben égbekiáltó bűnről van szó. 

Egy-egy ilyen kitekintés, ha megfelelően tudja kezelni azt az ember, sokat adhat – nemcsak az egyénnek, a hosszú kapcsolatnak, házasságnak is. Nézzük csak:

1. Rájössz, hogy mi az, amire vágysz, mi az ami hiányzik, amit otthon nem kapsz meg. Ez többnyire a csodálat, a rajongás, a lelkesedés szokott lenni, igen gyakran pedig a feléd irányuló osztatlan, teljes figyelem.

2. Felismered, hogy erre alkalmas és méltó vagy, ezáltal olyan önbizalomra teszel szert, amit az alap kapcsolatodban is képes leszel majd érvényesíteni.

3. Behozol egy új energiát a kapcsolatba, ami új ízt, szagot, nézőpontot, izgalmat ad annak.

4. A társad felismeri, hogy nem csak ő van a világon, és a versenyhelyzet feltüzeli, pozitív változásokra inspirálja majd.

5. Meglátod, milyen értékes a társad, aki minden hibájával együtt sem véletlenül lett életed főszereplője.

6. Ha mindketten elég elszántak és bátrak vagytok, kettőtök kapcsolatát a flört, one-night-stand vagy futó románc után – mindent átbeszélve, tiszta lappal – magasabb szinten tudjátok folytatni majd.

Mi szokott lenni a probléma ezzel szemben a hasonló esetekben?

Az, hogy a megfáradt, berozsdásodott, kiégett kapcsolatból, házasságból kitekintő fél a harmadik szereplőtől érkező, hiányzó új energiát szerelemként azonosítja. Pedig a francokat szerelem ez: az újdonság varázsa, némi vonzalommal, egy sor illúzióval megspékelve. Valójában Pista sem lesz jobb, mint Jóska, az új energia előbb-utóbb ugyanúgy megkopik, mint a régi, az inkompatibilitás pedig kiviláglik majd, ahogy a kezdeti megfelelési vágy biztonsággá szelídül. Ha viszont ilyenkor, ezekben a helyzetekben meglátod, hogy miben vagy, hagyod megélni az új energiákat, és a párod is engedi, hogy kicsit félrenézz, van esély arra, hogy visszataláljatok egymáshoz. Több olyan 25-40 éve együttélő házaspárt ismerek, akiknek épp ez a félretekintés volt az, ami megerősítette a szövetségét.

Ilyenkor, egy ilyen élmény után semmi sem marad olyan, mint azelőtt

Annyi mindent kell átbeszélni, annyi mindenbe kell változást hozni, hogy nem marad tere a fásultságnak, a közönynek, a másik leértékelésének. A fordulópontok után pedig minden kapcsolat vagy véget ér, vagy magasabb szinten folytatódik – miért ne az utóbbit választanád, ha van még benne potenciál? Sokan attól tartanak, ha engedik félremenni a társukat, az soha nem tér hozzájuk vissza: olyat találnak, aki egyszerűen jobban passzol hozzájuk, mint ők maguk. Most őszintén, tedd a szívedre a kezdet: ha valóban ez a helyzet, akkor viszont nem jártok mindketten sokkal jobban? De igen, hiszen attól a ponttól fogva neked is esélyed lesz arra, hogy olyan társat találj, aki minden eddigi társnál jobban illik hozzád. Nem igaz?

Nyitókép: midjourney