Ha beleszeretsz valakibe, akkor azonnal hagyd ott a párod!

Elolvastad ezt a címet, és egyből kiakadtál, hogy milyen idióta ír ilyeneket? Mekkora hülyeség már ilyet állítani! Nem ugrunk ki csak úgy egy kapcsolatból egy fellángolás miatt. Szerintem se, mégis olyan sokan megteszik…

Sajnálom, ha azért kezdted el olvasni a cikket, hogy utána kommentben jól elküldhess a fenébe, mert könnyen lehet, hogy egy véleményen vagyunk. Mert én azt gondolom, hogy egy hirtelen jött fellángolás miatt nem szabad mindent felrúgni. Még egy 1-2 éves kapcsolatot sem. Nemhogy egy olyat ami már több mint tíz, vagy akár húsz éve tart. És ennek ellenére mégis az utóbbi időben szinte minden hónapban találkoztam legalább egy ilyen esettel.

Túlértékeljük a szerelmet, vagy csak ostobák vagyunk?

Miért lehet az, hogy egy több évig akár évtizedig tartó kapcsolatot csak úgy felrúg valaki azért mert beleszeretett valaki másba? Tényleg ennyire mindent elsöprő ereje lenne a szerelemnek? Annyi romantikus filmet és regényt láttunk már, hogy elhittük, hogy ez tényleg valami földöntúli dolog aminek kénytelenek vagyunk engedni?

Vagy ennek inkább az az oka, hogy hirtelen nagyon nagy lesz a kontraszt a jelenlegi kapcsolatunk és az új szerelem között. A szürke unalmas hétköznapok helyét felváltja a vágyakozás, a bizsergető gondolatok és emiatt azt érezzük, hogy ez most valami jobb, több, felemelőbb. Pedig könnyen lehet, hogy a mostani kapcsolatunk is ugyanígy indult, csak az évek távlatából már megfakultak az emlékeink.

Akkor sosem lehet jobb a másik?

Vannak olyan esetek, amikor tényleg olyan emberrel találkozunk akivel az adott életszakaszunkban jobban megértjük egymást. Előfordulhat, hogy teljesen más emberré váltunk, mint akik akkor voltunk amikor megismertük a jelenlegi párunkat. És valószínűleg már ő is egy teljesen más ember. És ez a két érettebb személyiség nem biztos, hogy megtalálja már az utat egymáshoz. Ebben pedig senki nem hibás. A harmadik pedig csak egy lökést ad, egy új élet lehetősége előtt nyitja meg az ajtót. Felnyitja a szemünket, hogy már csak megszokásból vagyunk egy kiüresedett kapcsolatban.

Mindig adjunk magunknak gondolkodási időt

Nem szabad elveszíteni a fejünket, akkor sem ha már kétség kívül azt érezzük, hogy beleszerettünk valakibe. Akárki, akármit is állít, önmagában a szerelem nem fog összetartani egy kapcsolatot, kell még ezen kívül számos fontos dolog. Az, hogy hasonlóan gondolkodjatok, hasonló legyen az életritmusunk, a céljaitok, a sz*xuális- szellemi igényeitek és még ezer más dolog. A hormonfröccsös szerelmi mámor pedig ezeket a részleteket elfedi, és nem hagy racionálisan gondolkodni. Azért mindenképpen megérdemel annyit a jelenlegi párunk, hogy nem dobjuk azért mert elkezdett bizseregni a (jobbik esetben) szívünk.

Kép forrása: Unsplash

És a saját érdekünkben is fontos, hogy egy kicsit lefékezzük a dolgokat. Hiszen az érzéseink átverhetnek. Előfordulhat, hogy csak az elején színesebb szagosabb az új kapcsolat, aztán ugyanolyan lesz mint az előző, vagy akár rosszabb. Utána pedig lehet azon gondolkodni, hogy érdemes volt végigmenni azon a lelki megterhelésen, amit egy szakítás okoz? Érdemes volt a párunkkal megtenni ezt? Tényleg jól döntöttünk?

De ha minden mérlegelés után úgy gondoljuk, hogy nem csak egy egyszerű fellángolás, hanem valóban egy magasabb rendű kapcsolódás részesei vagyunk, akkor is tisztességesen kell lezárni az előző kapcsolatot. Nem csak otthagyni mint egy darab szemetet, hanem empatikusan, normális tempóban, a másiknak is időt adva zárjuk le.

Nyitókép: Unsplash