Boldog akarok lenni, ezért feladom a szerelmet

Beleszeretni valakibe az egyik legszebb dolog a világon. Nem véletlen születik annyi dal, vers, regény és film erről a mámorító, felkavaró érzésről. De a szerelem sajnos közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek a filmekben mutatják. Sőt…

Mostanában úgy érzem, minél többet próbálkozom, annál távolabb kerülök az Igazi megtalálásától. A távolsággal pedig egyenes arányban gyengül a hitem, és szépen lassan kimosódik belőlem a lendület.  Pedig alapvetően harcos típus vagyok, ha bármibe belekezdek, mindig a győzelem vezérel. Próbálok optimista lenni, még akkor is, ha a körülmények ellenem játszanak. Ez az egész szerelem kérdés – főleg így negyvenen túl – viszont olyan kihívások elé állít, amiket nem tudok megugrani.

Kinőttem a „szerelmesakaroklenni” korszakomból

Főleg azok a férfiak miatt, akikkel folyamatosan háborúznom kell. Elegem van az átlátszó kifogásokból, a „nemrég jöttem ki egy komoly kapcsolatból”, „te jobbat érdemelsz”, „a munkám miatt kevés szabadidőm van” dumákból. Hidegrázást kapok a gondolattól, hogy újra beleszeressek valakibe, akihez „rosszkor” érkezem, aki kihasznál és akinek nem vagyok elég jó.

Elfáradtam

Belefásultam abba, hogy folyton azt hallom másoktól, ne adjam fel a keresést, maradjak motivált, és egy nap majd bekopog hozzám a Nagy Ő. Milyen romantikus gondolatok… Kár, hogy szembeköp a valóság. Mi az én valóságom? Az, hogy nincs erőm katartikus érzésekre várni, és ahhoz sincs, hogy gyerekes vágyálmokkal áltassam magam. Az évek során rájöttem, hogy nem kell, nem lehet mindenért harcolni. 

Kép forrása: Midjourney

Több hosszú kapcsolattal és tonnányi ismerkedéssel a hátam mögött tisztában vagyok vele, hogy a szerelem nem olyasvalami, amit csak úgy „megkapok”. Higgyétek el, eddig sem ültem ölbe tett kézzel, várva a cukormázas, habos-babos láv sztorit.

Rengeteget dolgozom/dolgoztam magamon, kívül-belül. Mégis, nagyon úgy néz ki, minden erőfeszítésem felesleges, mert senki nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy többé már nem akarok olyasmihez ragaszkodni, amit nem találok. Egyszerűbb létezésre vágyom, harcok, gyötrelmek, csalódások, sírás nélkül. És ez csak úgy lehetséges, ha feladom a szerelem utáni vágyakozást.

Nyitókép: Midjourney