Ha kettőnk között hezitálsz, válaszd inkább őt!

Hetek óta készülök rá, hogy kiírjam magamból azt a sok idegeskedést, keserűséget és bánatot, amit okoztál. Vannak pillanatok, amikor nagyon nehéz bármit is mondani, ami képes lenne érzékeltetni a valóságot.

Ez most egy ilyen pillanat. Fájnak a szavak, de még ijesztőbb a csend, mert ahogy gépelem a sorokat, elhomályosul minden a szemem előtt. Megállás nélkül pörögnek a képsorok. Szörnyű belegondolni abba, hogy amikor nem vagy velem, valaki mást ölelsz. Úgy szeretném visszapörgetni az időt, csak egy évvel, amikor együtt tervezgettük a mexikói álomnyaralást, különösen felcsigázott hangulatban. Akkor még minden csodálatosnak, könnyednek és magától értetődőnek tűnt. Nem is lehetett volna másként, hiszen szívvel-lélekkel hittem kettőnkben. Fogalmam sem volt róla, hogy a hátam mögött találkozgatsz a frissen elvált kolléganőddel. A legrosszabb annak tudata, hogy minden elmúló másodperc egyre távolabb visz azoktól az emlékektől, amik rólunk szólnak.

A könnyeimmel küszködöm, miközben próbálom elképzelni, vajon mit csinálsz, gondolsz-e rám, eszedbe jutnak-e a közös programok, a hajnalba nyúló szeretkezések. Rohadtul utálom, hogy villámként hasítanak belém a mondataid, amiket annyiszor hallottam tőled, de most újra meg újra megkérdőjelezem az igazságukat. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz felejteni, elengedni az emlékeket, amik minden másodpercben visszavisznek hozzád. Mondd, hogyan tegyem helyre magamban a csillámporos álmokat a kijózanító valósággal, hogy kettőnk között hezitálsz?

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt fogom mondani, de kérlek, ne engem válassz, ha választanod kell. Ne várd el tőlem, hogy versenyezzek valakivel, közben pedig azon görcsöljek, hogy melyikünk kaparintja meg a zsákmányt. Ha veszítenék, ha nyernék, akkor is meggyűlölném magam, amiért belesodródtam ebbe a méltatlan helyzetbe. Ha számítok még neked valamit, ne éreztesd velem, hogy az a „másik” bármilyen tekintetben felettem áll. Ne kényszeríts arra, hogy emiatt többnek mutassam magam annál, mint aki vagyok.

Még nem tisztult le bennem minden, de az biztos, hogy az elmúlt hetekben ráébredtem egy rendkívül fontos dologra: aki igazán szeret, nem gondolkodik B opcióban, nem dilemmázik, elhagyjon-e végleg. Bármennyire fáj, most kell erősnek és határozottnak lennem. Nem akarok olyannal együtt lenni, aki bizonytalanságban tart, és ezzel a kegyetlen játszmával porig rombolja az önértékelésemet.

Tehát ahelyett, hogy remegő gyomorral várnék a döntésedre, elébe megyek az esetleges arculcsapásnak. Ezekkel a sorokkal segítek megkönnyíteni a döntést: nyugodtan válaszd a másik nőt, én kiszálltam a játékból. Remélem, mellette jobb ember leszel – nem csak miatta, főként a saját bizonytalanságaid és komplexusaid miatt. Ami pedig engem illet, megérdemlem, hogy önmagamért szeressenek.

Nyitókép: Unsplash