Nincs olyan, hogy rosszkor találkozol a megfelelő emberrel

Ismerős a szitu? Az összes puzzle darab megvan ahhoz a kapcsolathoz, amire már régóta vársz. A pasi tök cuki, meg tud nevettetni, ugyanazokat a filmeket imádjátok, és mindketten vidéken képzelitek el az életeteket, két szuperédes gyerkőccel.

Szóval minden tekintetben kompatibilisek vagytok egymással, az ágyban is passzoltok, kivéve egy dolgot: az időzítést. Ha az ismerkedés ezen szakaszában kerül sor a szakításra, valószínűleg ilyesfajta gondolatok kavarognak a fejedben: a rohadt életbe, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Tudom, hogy ő az igazi, csak rosszkor találkoztunk. Ez a szituáció általában akkor fordul elő, amikor két ember vonzódik egymáshoz, de külső tényezők vagy körülmények megakadályozzák, hogy együtt legyenek. De vajon a megfelelő személy, a rossz idő fogalma csak romantizált elképzelés, vagy van benne igazság?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen minden élethelyzet, minden személyiség egyedi. Egyesek azzal érvelnek, hogy ha két embernek valóban együtt kell lennie, akkor megtalálják a módját, hogy legyőzzék az akadályokat. Mások viszont úgy vélik, hogy az időfaktor döntő szerepet játszik a kapcsolat sikerében. Mindannyian voltunk már hasonló helyzetben, velem is megtörtént, hogy az időzítésre fogtam az ismerkedésünk befuccsolását. Pedig valójában arról volt szó, hogy nem álltam készen a férfi energiáinak befogadására.

Úgy vélem, számos oka lehet annak, ha egy kapcsolat, vagy a benne lévő(k) nem tudnak szintet lépni. És az időzítés nem játszik akkora szerepet benne, mint ahogyan azt sokan hiszik. Inkább bizonyos életesemények, amelyek érzelmileg sérülékennyé, zárkózottá tehetnek valakit. Például egy halálesettel, egy állás elvesztésével vagy egy válással járó megrázkódtatás, ami nem hagy sok teret az új jelöltnek. Az is előfordulhat, hogy valaki túl régóta szingli, és nem tud/nem akar változtatni a státuszán, ezért ürügyként használja a „korábban kellett volna találkoznunk” kifogást.

Kép forrása: Midjourney

Azt sem szabad elfelejteni, hogy folyamatosan változó és fejlődő lények vagyunk. Az, amire életed egy bizonyos szakaszában vágysz, néhány év múlva teljesen más lehet. Ebből kifolyólag a „tökéletes társ” gondolata nem egyezik azzal a ténnyel, hogy valakivel a jövő egy adott időpontjában leszel kompatibilis. Nem előbb és nem később. A fenti példából kiindulva, érdemes elgondolkodnod azon, miképpen fordíthatod a javadra a történteket. Beleragadhatsz az önsajnálatba és a siránkozásba, vagy a kudarcélményt belső erővé transzformálhatod. Egy drasztikusan irányt váltó ismerkedés mindig csalódással jár, de közben megtanulhatod, hogy a bizalom nem magától értetődő.

Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy biztonságos kötődés alakuljon ki köztetek, és csak lépésről lépésre lehet haladni. Ahhoz, hogy valóban boldog lehess, el kell felejtened a tündérmeséket, a hiú ábrándokat. Ne várj a habos-babos csodára, maradj inkább a realitás talaján! Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy őszinte legyél magaddal és potenciális partnereddel a törekvéseidet, céljaidat és körülményeidet illetően.

Ne feledd! A valóságban nem (vagy csak nagyon ritkán) kezdődnek a párkapcsolatok eszményi körülmények között. És pont ez a szép benne. Hiszen van valami különös izgalma annak, ahogyan megpróbálsz/megpróbáltok egy tökéletlen kapcsolatot működőképessé tenni.

Nyitókép: Midjourney