A nőkért már nem érdemes küzdeni?

Volt egy érdekes felismerésem a napokban azzal kapcsolatban, hogy miért kap léket rengeteg ismerkedés már a kezdeti szakaszban. Miért van az, hogy már azelőtt befuccsolnak, hogy igazán ki tudnának bontakozni.

A modern világban a férfi és női szerepek kicsit megváltoztak

Az ismerkedések módja és dinamikája is teljesen más, mint pár évtizede volt. Írtam már egy cikket arról, hogy sokszor úgy tűnik, hogy érdemesebb “seggfejnek” lenni, mert bizonyos nők arra kattannak. Ezért most nem is fejtegetem túlságosan az e mögött rejlő okokat. Talán csak annyit, hogy a közösségi médiából olyan sok pozitív visszajelzést kapnak, hogy már nem feltétlenül izgalmas egy olyan férfi, aki kimutatja az igyekezetét. Sokkal érdekesebb az, aki nem is akar igazán. Csak úgy felületesen érdeklődik. Hiszen biztos azért teheti ezt meg, mert egy csomó nő között válogathat! Hát akkor ez a pasi egy trófea!

Akkor kellenék, amikor te már nem kellesz?

Én magam is tapasztaltam már többször, hogy azután kezdett el érdeklődni irántam egy nő, amikor engem már nem érdekelt. Bezzeg amíg nyitott lettem volna rá és ki is fejeztem a vonzalmamat, addig nem. Ez pedig összeegyeztethetetlen azzal, amit évezredekig a férfiak megszoktak. Hiszen amikor megtetszik egy nő, akkor elkezd dolgozni bennünk egy érzés, hogy meg akarjuk szerezni! Ide nekem a sárkányt, amit le kell győznöm! Vagy mit kell megtenni azért, hogy elnyerjem a szerelmét?

Már gyerekként a mesékből is azt tanuljuk, hogy a főhősnek számtalan veszélyen és kalandon keresztül kell diadalmaskodnia, hogy elnyerhesse a szerelme kezét. Be kell bizonyítania, hogy elég rátermett-e, ki tudja-e érdemelni a boldogságot. Ez a küzdelem az állatvilágban is megfigyelhető, amikor párzási időszakban a hímek egymásnak esnek, hogy övék legyen a párosodás lehetősége. Tehát mi, férfiak, úgy vagyunk programozva, hogy küzdenünk kell a nőért, akit akarunk.

Kép forrása: Midjourney

Erre most mi van? Ha egy nő tudtára adod, hogy lehet rád számítani, meg lehet bízni benned, hajlandó vagy a kedvéért nehézségeket is vállalni, akkor unalmassá válsz. Akkor nem ébreszted fel azt a feszültséget, amit a bizonytalanság vált ki. Annak a lehetősége, hogy bármikor felszívódhatsz, és ő pedig elveszít. Ott vagy neki karnyújtásnyira, tettrekészen, kivont karddal, túl könnyen… Persze van, aki ettől még mindig elolvad, és szerelembe esik a hős lovaggal, de ha az arányokat nézzük, akkor nem biztos, hogy ők vannak a többségben.

Ezért ha elkezd érdekelni egy nő, akkor elindul egy belső küzdelem

Az ösztönös, évezredes késztetés hajt, hogy tegyél azért, hogy megszerezd. Ahogy a munkában is, ha még több energiát fektetsz bele, akkor nagyobb sikereket érsz el, több pénzed lesz, itt is keresnéd a lehetőséget. De közben az eszeddel tudod, hogy a “szerelemben” ez sokszor kontraproduktív, ezért gátat szabsz magadnak. Erre születtek azok a szabályok, mint hogy egy randi után mennyi idővel “szabad” ráírni egy nőre. Milyen gyorsan lehet újabb találkozót kérni, anélkül, hogy túlságosan érdekeltnek tűnnél.

A legtöbben voltunk már olyan helyzetben, hogy lecsapta a kezünkről a nőt egy pasi, aki egyébként egy igazi seggfej volt. És valószínűleg másnak a történetében pedig mi vagyunk azok a seggfejek, aki után loholt egy olyan nő, akit mi nem értékeltünk eléggé, pedig valaki más boldoggá tudta volna tenni. De hibás-e ebben tényleg valaki? Számon lehet-e kérni azt, hogy mire kattanunk, kire kattanunk rá? Közben pedig az is egy létező jelenség, hogy a nagy igyekezet csak a rózsaszín ködös időszakra igaz. A meghódított “várat” már sokkal kevesebb férfi védelmezi akkora hévvel, mint amivel meg akarta szerezni. Pedig egy kapcsolat megtartása sokkal több munkát igényel.

Van, akiért nem érdemes küzdeni, van, akiért viszont amikor érdemes lenne, akkor nem küzdünk. Talán csak arra a bölcsességre lenne szükségünk, hogy a mai világban el tudjuk dönteni, mikor melyiknek van itt az ideje.

Nyitókép: Midjourney