Mindig egy kicsit szomorú vagyok

Mindig egy kicsit szomorú vagyok – még vidáman is. Minden nevetésemben, mosolyomban van egy kis bánat. És talán ezt nem is tudja rajtam kívül senki más.

Olyan ez, mint mikor túl sokáig ül az ember a tűz mellett, és a ruhája magába szívja a füst szagot. Úgy érzem, engem is így itatott át a szomorúság. Mindegy, hova megyek, mit csinálok, mindig bennem van. Minden vidámságomban benne van a mulandóság keserűsége.

Minden kimondott szeretlek után ott van egy néma „és vajon még meddig?” kérdés.

Magammal cipelem a “nem dönthettél volna másképp” döntések csalódottságát, az elpocsékolt bizalmak szilánkjait, a “remény ez, vagy csak hazugság?” megválaszolatlan kérdését. Fáradt vagyok már veszekedni, harcolni, győzni és veszíteni is. Fáradt vagyok már hasztalanul szeretni, várni a majd eljövő boldogságra.

Fáradt vagyok jónak lenni, jobbnak lenni, és nincs erőm ahhoz, hogy rossz legyek. Fáradt vagyok már magamat szeretni, és belefáradtam az önutálatba is. Van, amikor nagyon szomorú vagyok. És a bánatomban nincs se mosoly, se nevetés. Magány van csak, és kiábrándultság.

Az üres bizonytalanságban kutakodok, hátha találok valami kapaszkodót. Hátha találok a bennem elterülő kiégett mezőn még egy színes virágot, vagy csak egy kis szúrós gyomot, amiben hinni lehet. Hinni lehet abban, hogy újra nőhet még az élet. Erősen, magabiztosan, kétkedések nélkül. Úgy, hogy ne hervassza le a bizalmatlanság, ne tapossa el a nemtörődömség, ne szakítsa le senki önzősége – hogy aztán az egója vázájába téve nézze elpusztulni.

FORRÁS: UNSPLASH

De ahogy a túl sok füstbe is bele lehet fulladni, úgy a túl mély szomorúság is képes lenne maga alá temetni, megfojtani.

Ezért erőt veszek magamon és mosolygok, és beszélek, és mesélek, és nevetek – de mindig egy kicsit szomorúan. Hiszen a ruhákból is ki lehet mosni a füstszagot. Aztán kiterítjük őket, és kiszellőzik belőlük a régi, rossz illat.

Talán egyszer én is ki tudom mosni magamból a rossz érzéseket. Talán lesz valaki, aki képes lesz ezt kimosni belőlem. Aztán kiterülök én is, és kipihenem magamból a múltat. És akkor talán boldog is leszek. Kis megbúvó szomorúság nélkül.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr