Régi szerelmek: Elég egy illat, máris elöntenek a közös emlékek…
Biztosan vagyunk egy páran, akik messziről kerülik azt az éttermet, ahová annyira szerettünk járni az exünkkel. Vagy arra a padra tuti nem ülünk le a parkban, mert ott csattant el az a bizonyos első csók…
Léteznek illatok, helyszínek, zenék, stb., amik “emlékmentőként” funkcionálnak. És bár ezer éve volt már az a tavasz, amikor megismerkedtünk, és a vezetéknevére is alig emlékszem, a mai napig élesen előhívja bennem a közös emlékeket, érzéseket egy helyszín vagy illat.
Egy bizonyos márkájú zsebkendő, vagy egy tusfürdő képes felidézni bennem azt az igazi lila ködös, pulzáló, vágyakkal teli hormonfröccsöt, amit 13 évesen éltem át az első szerelmemmel. Szeretem megjegyezni ezeket a termékeket, hogy ha még 10 év múlva is lehet kapni, akkor egyszer-egyszer felidézhessem általa, milyen is volt tiniként szerelemittasan tántorogni hazafelé az iskolából.
A zene számomra talán a legerősebb emlékmentő. Minden érzésnek és korszaknak megvannak a dalai. “Slágerlisták” a kisiskolás – olykor felhőtlen vidámsággal, olykor pedig önmarcangolós depresszív érzésekkel teli – korszakból. Vagy az egyetemi évek féktelen éjszakáiba nyúló partivonatait idéző dalok. Ha meghallom valamelyiket, ma is átvált a “kapcsoló”, és elönt az a bizonyos érzés, ami akkor tetőzött bennem, amikor épp hallgattam.
Az emlékmentőket terápiás céllal is lehet, sőt, kifejezetten ajánlott használni, ha például nehezedre esik érzelmeket előhívni magadban. Számomra gyakran jelent kihívást a saját érzéseimet nemcsak megengedni, átélni, de beazonosítani is. Nem mindig tudom eldönteni például, hogy félek vagy stresszelek, esetleg dühös vagyok valakire.
FORRÁS: UNSPLASH
Az “emlékmentős” módszer azonban sokat tud ezen segíteni: ha például megveszem azt a dezodort, amit 14-16 évesen használtam. Beleszippantok, és biztos, hogy jó érzések fognak elönteni, mert tudom, hogy abban a korszakban átjárt egy konstans vidámság. Így könnyebb lesz legközelebb felismernem, megélnem és megneveznem az érzést, amit átélek.
Érdekes, hogy nálam az illatokhoz többnyire pozitív, a helyszínekhez viszont negatív érzések társulnak.
Ha elmegyek egy szórakozóhelyre, egy étterembe vagy arra a bizonyos strandra, ahová sokat jártunk egy régi szerelmemmel, gyakran fejbever a veszteség, a fájdalom érzése. Még úgy is, hogy a kapcsolat teljesen lezárult – időben, térben és érzelmileg is.
Rejtély, hogy milyen biológiai-kémiai folyamatok játszódhatnak le ilyenkor az agyban, mindenesetre, ha neked is van emlékmentőd, érdemes tudatosan elővenni és használni. Biztosan most is folyamatosan születnek ilyen emlékőrző helyszínek, zenék vagy illatok, amikért hálásak leszünk majd 10-20 év múlva, hogy felidézik bennünk: érző lények vagyunk, és ez tök jó!
Nyitókép: Unsplash
