Rib@anc vagyok, ha “akció” előtt gondolom meg magam?

Nem vagyok egy kalandor típus. Nem voltam soha férfifaló, se csábító Végzet Asszonya. Ha volt kapcsolatom, addig volt, amíg mindketten boldogok voltunk benne. Ha nem volt, nem törtem nyakam, hogy ismerkedjek.

Ugyanakkor, ha valakivel egy húron pendültünk, akkor nem is zárkóztam el az elől, hogy jobban megismerjük egymást. Túl vagyok egy-két egyéjszakáson is, amik arra voltak csak jók, hogy rájöjjek: nem az én műfajom. Ráadásul arra neveltek, hogy legyek egyenes és őszinte. Ne áltassak senkit, lehetőleg ne játszmázzak, ne bántsak másokat, viszont saját magamért álljak ki.

Eddig legtöbbször működött is. Legutóbb viszont kiderült: csúnyán ráfaragtam. Legalábbis mások szerint. Múlt szombaton ugyanis jó kis társaság jött össze. Ott volt Zoli is, a szokásos „ismerős ismerőse”, akivel egy ideje méregettük egymást. Néha beszélgettünk, flörtöltünk, táncoltunk, de semmi további nem történt. Nem úgy ezen a bizonyos partin.

Azon kaptam magam, hogy hagyom magam egyre jobban belebonyolódni a táncba, flörtbe. Kint a levegőn, kettesben pedig a szavakat tettek követték, majd hamarosan Zoli lakásában találtuk magunkat. Amíg tartott az eufória, amit Zoli kisugárzása, a csúcs este és persze az italok okoztak, nem is gondolkodtam. Egy ponton viszont, még mielőtt a ruhák lehámozásához értünk volna, kellemetlen érzésem lett.

Ez nem én vagyok. Sose jött be, ha valakivel túl gyorsan haladtunk, egyikünk abból mindig rosszul jött ki. Ráadásul Zolit tényleg kedvelem, vele több is lehetne, mint egy kósza numera… Nem is tudom, miért jöttem fel egyáltalán. Én ezt így, ebben a formában most nem akarom… Szépen, finoman, de egyértelműen elmondtam Zolinak, aki bár kicsit csalódott volt, elfogadta, taxit hívott, lekísért.

Számot cseréltünk, majd hazamentem. Nem sejtettem, később micsoda népharag zúdul a nyakamba emiatt. Másnap, mivel a barátnőmnek, Edónak szóltam, kivel és hova távozom, jöttek a kérdések, és természetesen a végén a fél társaság megtudta, mi lett az este vége. Edó finoman lecseszett: „Szilvia, neked kilóg egy csavar. Egy srácot így pofára ejteni ritka ronda dolog.”

FORRÁS: UNSPLASH

Edó párja se bírta ki: „Anyám, szerencsétlen Zoli, jól hoppon maradt. Minek mentél fel egyáltalán? Azért, hogy felhúzd az agyát, aztán meg eljátszd a szűzlányt? Ugye nem gondolod, hogy ezek után majd még felhív?” Le voltam döbbenve, erre egyáltalán nem számítottam. Amikor felmentünk abba a lakásba, még úgy gondoltam, nem baj, ha az ágyban kötünk ki.

A rossz érzésem később jött. Zolival őszintén beszéltem, nem voltam bunkó. Komolyan jobb lett volna, ha összeszorított foggal „végigcsinálom”, miközben nem akarom? Zoli alapvetően normális férfi, nem tűnt volna fel neki, hogy én nem igazán vagyok benne? Nem értettem Edóék kirohanását, és addig emésztettem magam, mígnem felhívtam a nővéremet.

Neki bármit elmondhatok, ő az, aki mindig tudja, mi a dörgés. Hát ő sem nyugtatott meg.

„Szissz, te kis naiv. Mákod van, hogy ennyivel megúsztad. Mi van, ha megerőszakol, vagy valami? Egyébként meg ilyenkor szokták szűzkurvának titulálni az embert, csak szólok. Tudod, csábit, aztán meg koccol. Szóval szerencséd volt, de máskor vigyázz jobban magadra. Csókoltatlak.”

Na, ebbe a részébe meg bele se gondoltam. Valami azt súgja, Zoli nem bántott volna semmilyen körülmények között, de hát ki tudja? Azt leszámítva, hogy biztos van az a pasas, aki visszaélt volna a helyzettel, nem gondoltam volna, hogy ekkora bűn meggondolni magam.

Így, hogy ennyire elszúrtam, valószínűleg annak sincs értelme, hogy elolvassam Zoli üzenetét. Jobb lesz, ha kitörlöm úgy, ahogy van. Nem bírom most még azt is elviselni, hogy tőle is kapjak egy fejmosást. Így váltam átlagos, kissé naiv csajból ócska nővé…

Szilvia történetét Gál Orsolya jegyezte le

Forrás: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂