Rosszfiú lettem, mert a becsületes férfiakat unják a nők!

Lehet-e jónak lenni, tisztának maradni egy rossz és szennyes világban? Én arra jutottam, hogy nem. Amikor jó voltam, nem kelletem. Ha udvarias voltam, elutasítottak. Ha gyengéd voltam, kihasználtak…

Elég volt ebből! Inkább lettem gonosz és bunkó, pont olyan, amilyet értékel a világ. Minek is maradtam volna jó, kinek is őriztem volna meg az őszinteségem, a becsületességem? Amíg úgy viselkedtem, ahogy az illem és a férfiasságom tanácsolta, elutasítások sorát éltem át. Egyik kosarat kaptam a másik után, egész gyűjteményem volt már belőlük. Nem kellettem senki lányának, nem volt szükség olyan férfira, mint én.

Végül stílust váltottam. Követtem a divatot, és már csak színleltem a szerelmet – eljátszottam azt a szerepet, amire olyan nagyon vágytak lányok és asszonyok. Nem érdekelt, hogy független vagy házas, csak az volt a fontos, hogy szédítsem, magamhoz édesgessem, és minél előbb, minél többször az ágyamba vigyem. És lám, működött a dolog, egyik szexkapcsolatból a másikba, egyik asszony ágyából a másikba ugrottam.

Szinte ki sem hűlt az ágyam, már ott volt egy újabb önként jelentkező, hogy megadjam neki, amire vágyik. Senkit nem tartottam tovább magam mellett, csak addig, amíg tartott az újdonság varázsa. Nem ültünk együtt névnapot, nem vittem senkinek a szülinapjára tortát, még karácsonyi meglepetést sem vettem. Mert nem volt senki, akivel annyi ideig maradtam volna, hogy ezeket megérjük együtt.

Végül is jó volt ez így – nem tartoztam senkinek hűséggel, senki nem kért tőlem számon semmit. Persze voltak pillanatok, amikor felébredt a lelkiismeretem, és megszólalt bennem az a hang, ami az igazi énem véleményét súgta a fülembe. A lelkemben ott dörömbölt a tudat, hogy ez az életmód helytelen, elfogadhatatlan. Nem lenne szabad hazugságban élni és kihasználni másokat. De nem foglalkoztam vele, hiszen amíg rá hallgattam, addig nem törődtek velem a nők.

FORRÁS: UNSPLASH

Csak az érdekelt, hogy megfeleljek a kor követelményeinek, és olyan pasi legyek, akire a mai hölgyeknek szükségük van. Voltam többször szerelmi háromszög csúcsa, boldogtalan asszonyok jótevője, legforróbb vágya, legféltettebb titka. Persze hátulütője is volt ennek az életformának, de több volt az előny, mint a hátrány, így tovább űztem a kisded játékaimat.

A nők sem vágytak ennél se többre, se jobbra.

Ennek ékes bizonyítéka pont az, hogy amikor tiszta szívvel, becsülettel, őszinte szóval álltam eléjük, senki sem kért belőlem. Senki nem akart elköteleződni mellettem vagy áldozatot vállalni a kapcsolatunkért. Pedig több is volt olyan, akiről azt gondoltam, hogy egy életen át tudnám szeretni. Így hát újra és újra felvettem az álarcom, ami mögé bújva senki nem láthatta meg az igazi énem.

Tettem, amit tennem kellett ahhoz, hogy ne éljek remete életet. Így élek azóta is. Én vagyok az a férfi, akinek már nem kell a hétköznapok szürkesége, de izgalmassá varázsolom a nők péntek estéjét vagy a szombat délutánját. Aztán visszaengedem őket abba az életbe, aminek elviselhetőségével áltatják magukat – hogy aztán újra engem keressenek, ha örömre vágynak.

Dénes gondolatait Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash