Shakira: példakép vagy szánalmas?

Példakép-e Shakira, aki nyilvánosan alázza exét és annak új nőjét – vagy inkább szánalomvölgy? 

“Elcserélted a Rolexet egy Casióra, a Ferrarit egy Twingóra” – Miközben a fél világ Shakirának tapsol, hogy milyen jól megmondta a frankót Piquének és új, huszonéves barátnőjének a friss slágerében, én vegyes érzésekkel fordulok a történet felé. Úgy vélem, az ex távozása miatt nyilvánosan keseregni szomorú önismereti vakfolt. Az új partnert alázni pedig kimondottan vérlázító, hiszen ő aztán végképp nem tehet a férfi esetleges morális hiányosságairól és a kapcsolat megromlásáról.

Kezdjük a történet első felével: a kolumbiai énekesnő és a világklasszis focista 13 évig éltek együtt, két gyerekük született. A kapcsolat elfáradt, megromlott, Piqué részéről sor került a félrelépésre is, megalázó helyzetbe hozva ezzel Shakirát. Megértem a dühét és csalódottságát. Azonban a saját hibámból tanulva tudom, hogy ilyenkor az elegáns és bölcs megoldás nem az, ha telesírjuk a velünk történt igazságtalansággal a fél univerzumot, hanem az, ha inkább a feldolgozásra és a továbblépésre fókuszálunk. A szentségelős szidalmazást pedig – ha már elkerülhetetlen lelki szükséglet, mert bevallom, nekem is az volt – inkább a három legfőbb bizalmasunk társaságára korlátozzuk.

Forrás: Wikipedia

A fentebb említett feldolgozásnak két része van: képessé kell válni elengedni az exet, a vele kapcsolatos sérelmeket, még ha ez nem is jelenti azt, hogy a legjobb barátok leszünk. Elvégre nem lehet mindenki Demi Moore és Bruce Willis. Ezt azt jelenti, hogy megértem és elfogadom: a kapcsolatunk eddig tartott, eddig tudtunk egymásnak úgy adni magunkból, hogy mindketten fejlődni tudtunk. Egy ponton túl nem sikerült együtt haladni az úton: van, amikor túlnövünk a másikon és ő lemarad mögöttünk, máskor viszont egész egyszerűen csak útelágazáshoz érkezünk, és mindkettőnknek jobb, ha más irányba haladunk tovább. Egész ritkák azok a kapcsolatok, ahol a két fél tényleg együtt halad holtomiglan-holtodiglan, és nem csak a külső vagy épp belső kényszer tartja össze őket.

Ezen a ponton lép be az önismeret: képes vagyok felismerni, mi vonzott engem a kapcsolatba és tartott eddig abban 13 éven át? Tudtunk együtt fejlődni, egymás hátországai voltunk, vagy egy ponton felborult ez a kényes egyensúly? Ha ez megtörtént, akkor mi volt az én részem ebben, és mi az, amit másképp tehettem volna? Dolgoztam a kapcsolat megmentésén, vagy máshol volt a fókuszom? Figyelem, itt nincs jó vagy rossz válasz! Steiner Kristóf épp a napokban beszélt arról az első házassága kapcsán, hogy ma már pontosan tudja, mi mentette volna meg azt a kapcsolatot, de felmerül a kérdés: vajon valóban boldog lenne, ha még a volt férjével élne?

És itt a lényeg: van, amikor eljön az ideje a továbblépésnek.  

Ez tehát a történet első fele, de vajon mi a második? Piqué egy saját cégénél dolgozó fiatal, egyetemista gyakornoklánnyal jött össze, aki alighanem örült, hogy egy ilyen kaliberű sztár egyáltalán szóba állt vele. Nem látunk bele a kapcsolatba, nem tudjuk, hogy számító kis  aranyásó-e, vagy egyszerűen arról van szó, hogy egy megfáradt kapcsolatban az ő csillogó tekintete és ájult rajongása – nem a focisztárért, hanem az emberért és a férfiért – volt-e az, ami felpezsdítette Piqué vérét. Akármelyik is ezek közül, ő nem tehet sem arról, hogy a kapcsolat megfáradt, sem pedig arról, hogy a férfi, akivel egymásra találtak, nem volt korrekt, és erkölcsileg aggályos módon járt el a (most már volt) párjával szemben.

Soha nem értettem azokat a nőket, akik a szeretőt és/vagy az új partnert hibáztatják a párjuk hűtlenségéért, a házasságuk végéért. Hiszen a férfi az, aki nyit a harmadik személy felé, aki hazudik otthon, aki elárulja azt, akinek valaha esküt tett. Az új partner sokszor semmit sem sejt (ha tudja is, hogy házas a férfi, elhiszi, hogy már csak formális a kapcsolat), és többnyire egy illúziót kap: a férfi legjobb oldalát. Aki az idegen női energia előtt képes ideig-óráig önmaga legjobb verziójává válni, amíg – komoly önismereti fejlődés híján – a történelem meg nem ismétli önmagát, és újabb szakításra, válásra sor nem kerül. A nagy természetű, sok váláson átesett férfiak között kevesen vannak, akik tanulnak a hibáikból és felnőnek egy új kapcsolathoz, de ez már legyen az ő gondjuk…

Forrás: https://www.facebook.com/shakira

Shakira tehát ebben a helyzetben nem példakép, nem a zabolázatlan női erő tiszta szimbóluma: jelenleg inkább azt látom, hogy ő az, akinek egy kicsit át kell gondolnia, kire is haragszik és miért, és érdemes-e ennek ennyi energiát adni. Mert ő ugyan előbb-utóbb elengedi majd ezt a történetet, a slágere viszont már örökre a zenetörténelem része marad…

Nyitókép: https://www.facebook.com/shakira