Sz3x a temetőben az ókorban… és most!
Az első században Rómában virágzott a prostitúció és annak többféle válfaja. Ezerszámra cseréltek gazdát naponta olyan rabszolgák, akik kényszerűségből már gyerekkoruktól fogva kitanulták az örömszerzés fortélyait.
A birodalom emellett több mint 30 000 regisztrált örömlánnyal büszkélkedhetett. És legalább ugyanennyivel, akik nem szerepeltek a nyilvántartásban, mert vagy felszabadított rabszolgák voltak, vagy adófizetésre képtelen szegénysorsú nők…
A prostitúció hierarchiájának csúcsán az elit kéjhölgyek mellett azok a gazdag családból származó lányok álltak, akik önként választották ezt a mesterséget. Miért? Hogy szégyent hozzanak a családjukra botrányos viselkedésükkel. Hiába takarta őket álarc, a gazdagok tudták, hogyan találják meg őket.
Léteztek még bordélyházban dolgozó, egyszerű adófizető örömlányok, szabadúszó kéjhölgyek és utcán sétálgató, nyilvántartásba nem vett éjjeli pillangók. Ők kívülállóként drága bordélyházak környékén somfordáltak, vagy a gladiátor arénák közelében keresték a kuncsaftokat. Nem viselhették a zöld ujjatlan tunikát zöld cipővel, ami a legálisan dolgozó prostituáltak színe volt. Kihívó öltözetük (vagy éppen meztelenségük) mellett arról lehetett felismerni őket, hogy pénisz alakú kekszekkel reklámozták magukat.
A pompei ásatásokon feltárt bizonyítékok – sz*xuális jellegüknél fogva – nem lettek annyira ismertek a köztudatban, mint a város megrázó története. A sírkertek örömlányai pedig főként nem szerepeltek a történelemkönyvek lapjain. Ők voltak a temetői prostituáltak, a bustuáriák. Állítólag olyan sápadtak és fehér bőrűek voltak, mint a halottak, sírkövek hátuljára írták fel krétával a tarifát és készen álltak minden sötét vágy beteljesítésére.
Azok a kuncsaftok, akiknek nem volt pénzük bordélyházra és túl szégyenlősek voltak az utcán leszólítani az örömlányokat, éjjel, a temetők sötétjében tehették meg ugyanezt. A bustuáriák vendégei rendszerint nekrofilok, sírásók vagy gyászoló özvegyemberek voltak. Sírok melletti földhányásokon, kihalt mauzóleumokban, vagy akár a sírkövek tetején tették magukává a temető kéjhölgyeit. Gyakran a sírköveken fekve, érmékkel a szemükön lehetett megtalálni ezeket a nőket, és csak az aktus után szólaltak meg, hogy elkérjék az érte járó fizetséget.
Nyitókép: Wikipedia
Míg a bordélyházakban le lehetett mosdani két vendég között, ezek a számkivetett nők alkonyattól pirkadatig dolgoztak, és hogy leplezzék az előző kliensek szagát, inkább túlparfümözték magukat. Csak reggelente a közfürdőkben tudtak lemosdani – már ha volt elég pénzük rá. Ha összejött a napi két kuncsaft, nem volt gond: az egyik fizetségből élelmiszert – általában egy darab kenyeret-, a másikból fürdőbelépőt tudtak venni.
A regisztrálatlan örömlányok hányattatott hétköznapjaik mellett folyamatos veszélynek voltak kitéve. Az adószedők és a hatóságok üldözték őket, az éj leple alatt pedig bármi történhetett velük egy-egy perverz vendég keze által. A nemi betegségek és a nem kívánatos terhességek is gyakoriak voltak, de ez utóbbiakkal nem nagyon törődtek az ókori Rómában.
A törvénytelen fiúgyermekek nem maradhattak életben, mert esélyes volt, hogy valamelyik befolyásos ember leszármazottai. A lányokat eladták rabszolgának, vagy 13 éves koruk után ők is dolgozhattak örömlányként. A szerencsésebb újszülötteket gyakran utak kereszteződéseknél vagy piacok mellett hagyták magára, hogy valaki megtalálja és örökbefogadja őket.
A Római Birodalom bukása nem hozta magával a temetői prostitúció bukását. A jelenség évszázadokkal később, az 1300-as évek pestisjárványa idején élte újra virágkorát. A pestis gyógymódjának hiánya és a halál közelsége azt eredményezte, hogy a járvány túlélői bizarr temetői aktusokkal vezették le a feszültséget. A halálos kór megtizedelte az örömlányok állományát is, kevés maradt életben, emiatt még a hatóságok sem foglalkoztak a jelenséggel. Később, az 1940-es években ismét a halál (és a háború) közelsége okozta a temetőbéli prostitúció felvirágzását.
Furcsa pszichológiai jelenség, hogy a koronavírus terjedésével szintén sokkal gyakoribb lett a hatóságok felé bejelentett sírköveken, temetőkben történő sz3xelés. Igaz, napjainkra leginkább párok keresik fel ezt a bizarr helyszínt egy-egy „romantikus” randevúra…
Nyitókép: Wikipedia
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
