Búcsúsz*x. Volt már olyan, akinek jól végződött?
Van egy olyan fogalom, hogy búcsúsz*x, vagy szakítós sz*x. Amikor egy szakítás után/közben még úgy gondoljátok, hogy egyszer utoljára együtt lesztek a régi idők emlékére, aztán mindenki megy a saját dolgára. De tényleg működik ez?
Egyszer velem is megesett…
Velem egyszer fordult elő, hogy ebben részem volt, akkor sem teljesen direkt. Egy szakítás közben próbáltam megvigasztalni a síró lányt, és hát a vigasztalás túl jól sikerült. De én úgy gondoltam, mindent megbeszéltünk és ez csak egy amolyan búcsúsz*x. Majd kikísértem az állomásra, és elbúcsúztam tőle. Akkor pedig lehordott mindenféle szemétnek, hiszen ő azt gondolta, hogy békülőssz*x volt…
Azóta nem volt hasonló eset sem
Viszont én azt gondolom, hogy nem is életszerű. Ha nagy balhézások közepette lesz vége a kapcsolatnak, akkor már a hátunk közepére sem kívánjuk a másikat, nemhogy az ágyunkba. Ha érzelmileg vagyunk nagyon érintettek, és borzasztóan fáj az elválás az egyik félnek, akkor meg amiatt nincs helye ebben az érzelmi állapotban a sz*xualitásnak.
Talán akkor van lehetőség erre, ha már mind a két fél belátta, hogy nem működik a kapcsolat, inkább a megszokás tartja össze őket, de egyre gyakrabban előjön az, hogy már nem egy irányba tartanak az életben. Nem előre mozdítják a másikat, hanem inkább visszatartják. Mind a ketten érzik, hogy szét kellene menniük – és ezt sikerül is megbeszélni. Itt el tudom képzelni, hogy felmerül ötletként: még egy utolsó menet?
Kép forrása: Unsplash
Ami még érdekes kérdés, hogy összeegytethető-e egyáltalán a szakítás állapota a sz*xszel? Nyilván direktben abban a helyzetben, amikor ezt kimondjuk, attól nem jövünk izgalomba… Vagy hát ki tudja, ha mégis így van, akkor azt nem a párunk váltotta ki, hanem a boldogságérzés, hogy megszabadulunk tőle. Amikor már érzelmileg kissé lenyugodtunk, akkor merülhet fel a gondolat, hogy esetleg lehetne még egyet hancúrozni. Viszont itt az is képbe kerül, hogy mi van, ha azért szorgalmazza ezt a párunk, mert abban reménykedik, hogy emiatt meggondoljuk magunkat. Ha ráeszmélünk, hogy ezt nem lenne érdemes veszni hagyni. Ha közben hatalmas szerelem ébred majd bennünk. És így a búcsúsz*xből békülős sz*x lesz…
Én azt gondolom, hogy nagyon óvatosnak kell ezzel lenni, hogy ne bántsunk meg senkit jobban annál, mint amennyire kénytelenek vagyunk. Saját magunkat se.
Nyitókép: Unsplash
