A barátnőd vagyok, nem a gyereked, akit irányítgathatsz!
Mindannyiunk számára ismerős a jelenet. A srác elviszi a kedvesét egy kávézóba, de amikor megjelenik a pincér, meg sem várja, hogy a lány megnézhesse a kínálatot.
Vagy egyáltalán, hogy megszólalhasson. Elvégre, köszöni szépen, nem szorul a véleményére – tudja, mi a legjobb a csajának. Egy baráti társasággal üldögéltünk az akkori törzshelyünkön. Petra nem is a buli kedvéért hívott el – egyfajta mentőöv szerepet töltök be az ilyen estéken, amikor a párja először mutatja be a haveroknak. Rágyújtottam, őt is kínálva. Amolyan party dohányos volt.
Mielőtt az öngyújtó után nyúlhatott volna, Levi kivette a szájából a cigit, és kettétörte. Higgadtan morzsolta szét a hamutartó fölött. A barátnőm lesütötte a szemét, kerülte a tekintetemet. De ő sem szólalt meg. Mindenki próbált úgy tenni, mintha mindez meg sem történt volna – én pedig újabb szálat nyújtottam felé. A második próbálkozás után Levi felém fordult: „Ki nem állhatom a dohányos lányokat. Már nehogy magadra vedd!”
Vállat vontam. Tudtam, hogy nem kedvel. Körülöttünk minden cigifüstben úszott, nem egy haverja kínált engem is. De hát Levi dohányos lányokat említett. Nem dohányos barátokat. Engem egyszer próbáltak meg hasonlóképpen irányítani. Megszabni, milyen ruhában mehetek el otthonról. Nem az ízlésem változott meg, hanem a srác érzései.
Miután az egyetlen rövidebb szoknyám is tiltólistára került, új holmikat kaptam. Ormótlan, zsákszerű göncök voltak, nyaktól bokáig mindent eltakartak belőlem. Ha a párod ilyen módon megpróbál a fejed fölött dönteni – akár jószándékból, akár merő tapintatlan önzésből -, nincs más megoldás, mint beszélni azokról a bizonyos határokról. Az utóbbi időben divat lett az ilyen húzásokkal is csak az erősebb nemet megtalálni.
FORRÁS: UNSPLASH
Miért kell mindenáron címkéket ragasztgatnunk? Nem hinném, hogy ez feltétlenül férfi tulajdonság lenne. Ha engem kérdezel, amikor valaki gyermeki szerepbe kényszeríti a másikat azzal, hogy helyette hoz döntéseket, ráadásul nyilvánosan is irányítja az életét, az egyszerű nárcizmus. Ami rosszabb esetben lelki terrorba is átcsaphat.
Amikor a párom megpróbálta megszabni, miben mehetek ki az utcára, köztünk lezajlott az a bizonyos beszélgetés a határokról. Ezután megpróbálta tiszteletben tartani, hogy nem lehet beleszólása az életem minden apró pillanatába – nem sok sikerrel. Rettenetesen féltett. Büszkélkedni szeretett volna velem, ugyanakkor szíve szerint eldugott volna a világ elől.
De ha gyerekként kezeled a párodat, talán már nem is számít, hogy zsarnokoskodó vagy jóindulatú, féltő „szülővé” válsz-e. Akad persze, aki kimondottan szeret ilyen szerepben tetszelegni. Olyan partnert találni, akit irányíthat, pálcát törhet felette. Különbnek érezheti magát a másik hibáinak felnagyítása közben. Az ilyen kapcsolatnak kétféle vége lehet. Petra engedelmes gyermekként csüggött a pasiján. Aki ismer, tudja, hogy az engedelmesség nem az én erősségem.
Sajnálat és düh váltakoztak bennem, ahogy a párom küszködését figyeltem. Mintha csak a kamasz lánya dacolt volna vele, akit – ha tetszik neki, ha nem -, hagynia kell kirepülni a fészekből. Ismertem annyira, hogy tudjam, valóban merő jószándék munkál benne. És a félelem, hogy nem tud mindentől megvédeni. De a jóindulat is fulladhat katasztrófába.
A kalitka akkor is fojtogat, hogyha a rácsok aranyból vannak.
Sok kérdés merült fel bennem, miközben nagyon is tisztában voltam vele, milyen nevetséges, elcseszett a helyzetünk. Nem bízik bennem? Vagy saját magával kapcsolatban ilyen bizonytalan? Esetleg tényleg csak a világot látja ilyen sötétnek, ahol minden percben védelmeznie kell?
Egy biztos, ha megismerkedsz valakivel, meg fogod ismerni a mindennapi szokásait, a jó és rossz tulajdonságait egyaránt. Rajtad múlik, mit tudsz elfogadni, és mit nem. Ahogy Levi is tudta, hogy nem tud kiegyezni pár szál cigivel. A hibát ott követte el, hogy elfogadás helyett megpróbálta „megjavítani” Petrát.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
