Szeretek egy nőt, de gyereket jobban szeretnék…
Mi van abban az esetben, ha egy férfi és egy nő tökéletes párt alkot, minden rendben lenne a kapcsolatukkal, egy dolgot kivéve: az egyik fél gyereket akar, a másik pedig nem? És ebben az esetben nem a férfi az, aki ezt megvétózza.
Adott egy 40 körüli nő, akinek már van két iskolás korú gyermeke, és egy harmincas éveinek elején járó férfi, aki már megteremtette magának a megfelelő egzisztenciát, és azt érzi, ideje a családra fókuszálni. Vagyis ideje lenne. Nem társadalmi elvárásból, külső nyomásból, hanem mert szeretné megosztani mással is azt, amije van. Vágyik arra, hogy családban éljen, törődhessen a szeretteivel, láthassa saját magát egy kis emberben.
A nő viszont köszöni szépen, de úgy érzi, ő már letudta ezt a részt, többször nem szeretne édesanya lenni, csak egy kiegyensúlyozott kapcsolatra vágyna. Ami működhetne is, ha nem lenne ez az ütközőpont. A baba kérdés. Ezt pedig senkire nem lehet rákényszeríteni, de megtagadni sem tőle. Ez az a helyzet, amire azt lehet mondani, hogy egyszerűen csak rossz életszakaszban találkoztak?
Kiütközik a korkülönbség, nem a személyiségükben, hanem az élethelyzetükben. Ez racionálisan persze könnyen megmagyarázható, de mi van az érzelmekkel? Azokkal sokkal nehezebb viaskodni. Mert ha azt tudnák mondani, hogy „Nem jó veled a szex, nem értesz meg, zavar benned ez meg ez, nem működik ez köztünk!”, akkor könnyebb elengedni a másikat.
Hiszen azt érzik, hogy nem igazán megfelelő számukra. Az a nehéz, amikor megfelelő lenne, de egy leküzdhetetlen akadály van kettejük között. Mert egyik fél sem akarná elengedni a másikat, mégis van egy feloldhatatlan problémájuk. Nem lehet elvenni senkitől, hogy szülő lehessen, ha erre vágyik. Azt, hogy megtapasztalja, milyen édesapának lenni, milyen a saját gyerekétől feltétel nélküli szeretetet kapni.
FORRÁS: UNSPLASH
Mégis ebben a helyzetben a férfi az, aki változtatni akar a kapcsolaton, aki azt szeretné, hogy a másik tegyen meg valamit azért, mert ő vágyik rá. Mert ő így tudna kiteljesedni az életében. Ezt viszont senkitől nem lehet elvárni, ha ő maga nem vágyik már erre. Egy gyermek vállalása hatalmas felelősség, rengeteg feladat – főleg, ha már van másik két gyerkőc is.
A másik oldalról viszont a “maradjon minden így, ahogy van” elvárás tűnik önzőnek. Hiszen neki már része volt az anyaság csodájában, átélheti a szülőséget, láthatja felnőni a gyerekeit. Megtapasztalta a saját család létrehozásának élményét. Ha mindent így folytatnak tovább, akkor ezt veszi el a párjától. Így van egy kapcsolat, ami kérlelhetetlenül sodródik az összeomlás felé, ahhoz a ponthoz, amikor be kell látniuk, ebben nem fognak tudni kompromisszumot kötni.
Ebben nem lehet arany középutat találni.
Nem lehet félig gyereket vállalni, csak kicsit szülni, kutyát venni helyette. Valamelyiküknek fel kell adnia a jövőképét, vagy a kapcsolatukat lezárni és engedni a másiknak, hogy boldog legyen a saját elképzelése szerint.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
