Szörnyetegekbe szeretsz bele, ha nárci szülők gyereke vagy?

Viszonylag sok szó esik nárcisztikus személyiségzavarral küzdő partnerekről, annál kevesebb azonban azokról, akik nárcisztikus szülő mellett nőttek fel. Pedig az ő szeretetük, szerelmük a gyógyulásig egészen sajátos jegyeket mutat… 

 1. Nem képesek a megfelelő emberekben megbízni

A nárcisztikus szülők gyermekei azt szívták magukba az anyatejjel, hogy a világ egy rémisztő hely, feltétel nélküli szeretet pedig nem létezik. Kezdetben, mielőtt a gyógyulási folyamat megkezdődött volna, a nárci utód gyanakvással figyeli az egészséges szeretetet és ragaszkodást.

Ugyanakkor a mérgező kapcsolatok iránt ellenállhatatlan vonzalmat érez, hiszen ez az, ami a leginkább ismerős számára. Sokkal könnyebben megbízik a pszichopatákban és más szönyetegekben, mint azokban, akik kiegyensúlyozott, egyenlőségre épülő szeretetet képesek nyújtani.

 2. Vágyják a kötődést, ugyanakkor rettegnek is tőle 

Kívülről úgy tűnik, a nárcisztikus szülő gyermeke komoly kapcsolatra vágyik, szeretne elköteleződni. Sokan közülük iszonyú fiatalon férjhez mennek vagy megnősülnek pusztán azért, hogy ez az illúzió meglegyen. Hiába azonban a felszín, a nyílt szülősebekkel élő fiatal felnőtt nem képes igazán mélyen bízni, kötődni, megnyílni társa előtt.

Retteg attól, hogy újra olyan sebezhető legyen, amilyen gyerekkorában, nárcisztikus felmenője oldalán volt. Aki diszfunkcionális családban nőtt fel, annak a kötődés teljes külső kontrollt és belső önfeladást jelent.

 3. Minden apró rezdülésre érzékenyen reagálnak 

Megváltozott a hangszíne? Megrezdült a szeme alatti árnyék? A gesztusai mást tükröznek, mint a szavai? Aki nárci szülő mellett nőtt fel, az az ilyen apróságokat azonnal észreveszi maga körül, hiszen máskülönben túl sem élte volna a gyerekkorát. Nem véletlen, hogy sok érintett felnőttként empata lesz: rendkívüli érzékenységet mutat mások apró rezdülései és szükségletei iránt. És persze épp ez az az attitűd, ami az újabb nárcisztikus személyiségzavarral küzdőket mágnesként vonzza.

 4. Kitűnő gondozók, de nehezen húznak határokat 

Ez a fajta érzékenység a kulcs ahhoz, hogy a nárci gyermeke felnőttként nagyon jó legyen a segítő szakmákban: ápoló, idősgondozó, kisgyermeknevelő, családsegítő, szociális munkás… Ezzel párhuzamosan azonban hiányzik belőlük az a képesség, hogy nemet mondjanak és éles határokat húzzanak. A párjuknak gyakran lehet az az érzésük, hogy simán megeszik őket reggelire.

A nárcisztikus szülő gyermeke teljesen ráfügg arra, hogy társa minden szükségletét kielégítse, akár saját szenvedése árán is – ezzel pedig könnyű visszaélni.

 5. Hajlamosak a tét nélküli rajongásra

Családi hátterüknek köszönhetően a bensőséges, bizalmas, feltétel nélküli szeretetkapcsolatokat nem ismerik, de mivel ők is vágynak intenzív érzelmekre, könnyen válnak egy-egy karizmatikus figura követőjévé. Hogy ez rocksztár, szektavezér vagy politikus-e, az igazából szerencse kérdése. Mindenesetre ezekben a kapcsolatokban nem elvárható a kölcsönösség vagy az egyenlőség, ezért nem riadnak meg tőle.

+1 Meglepő intenzitással ragaszkodnak a függetlenségükhöz

A nárcisztikus szülők gyermekei hamar felnőnek, hiszen nem elég a nárci szeszélyeit kiszolgálniuk és elkerülni a nagyobb bajt, de általában a kisebb testvérek, idősebb családtagok ellátása is rájuk marad. Bár sebezhetőek és manipulálhatóak, közben rendkívül erősek is: aki háborús zónában él túl és nő fel, annak aligha lehet szüksége mások gondoskodására… A függetlenség nyilván jó dolog, de nem szabad, hogy emiatt megfoszd magad a gondoskodó, építő szeretettől, amelyre minden embernek szüksége van.

A gyerekkori nárcisztikus abúzusból fel lehet épülni, ez azonban komoly szembenézést jelent a tudattalanul rögzült sémákkal, és tudatos lépéseket követel meg a valódi önszeretet irányába. A legtöbbször ehhez valamilyen külső segítség is szükségeltetik – ne szégyelld kérni soha!

Nyitókép: Unsplash